Kezdőlap
EUR: 330.3300; USD: 297.6800; CHF: 301.3000
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Dr. Bábel Balázs érsek úr ünnepi prédikációja Sükösdön

| Feltöltve: | Rövid link: http://civilnaplo.hu/s_!news/i__7/i__353
Jó lenne, ha a rádióhallgatók is láthatnák a sükösdi Mindenszentek templomának hatalmas oltárfreskóját, amely Krisztus királyságát ábrázolja. A képet Prokop Péter híres papfestő festette még 1950-ben. Hatalmas, 100 négyzetméteres monumentális alkotás, amely akkoriban igen nagy vihart kavart nem csak a hívek életében, hanem még a művészet világában is.- kezdte ünnepi beszédét ma délelőtt a sükösdi Mindenszentek-templomban dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskeméti metropolita.
Majd így folytatta.... .....A mű témája - mint mondottam - Krisztus királysága. Krisztus alakjának mozdulatlan fensége, a körötte lévő angyalok ritmikus mozgása a földön túli élet örök voltát és mozgalmasságát fejezi ki egyszerre. Krisztus lábánál ül a Szűzanya a maga segítőkészségével és békéltetésével, mert a végítéleten mindenki sorra kerül, s nagy szükség lesz anyai pártfogására. Krisztus jobbján ott vannak az üdvözültek. A korabeli élet társadalmának a különböző rétegei, mind valamennyien a bűntől megtisztulva és erényekben gazdag élet győztes befutóiként. A Krisztus balján lévő képek okozzák az igazi megdöbbenést. Ugyanis naturalisztikusan, de inkább karikaturisztikusan látható a hét főbűnt megtestesítő emberek csoportja. Láthatjuk a pöffeszkedő pénzembert, a züllött alkoholistát, a gyűlölettől eltorzult ajkú gyilkost, a kéjenc utcanőt, a sárga irigységet tükröző embert, aki még kártyázik is és köztük, a mindezeket ösztökélő sátánt. A kép egy alapvető teológiai igazságot fejez ki, hogy mind az üdvösséget, mind a kárhozatot már a földön kezdjük el és a szentek közössége, ahogyan az Ősegyházban képzelték, már a földi hívek között is megvalósul. Mindenszentek napján, mi elsősorban azokra gondolunk, akik Istennél vannak, vagyis üdvözültek. Abszolút módon, csak Isten a szent, akinek lényegéhez hozzátartozik a szentség. Isten szentsége a teremtményekre is kiárad és áramkörébe akarja vonni azokat, sőt az embereknek feladatul tűzte ki, hogy szentek legyenek, mint ahogyan Márk evangélista írja, hiszen ő Isten lényegének képmása. Minél közelebb kerül valaki Jézus Krisztushoz, minél jobban megvalósítja tanítását, annál inkább eltölti őt az Isten szentsége, ami megmutatkozik jóságban, igazságban és szépségben. Szükség van-e egyáltalán ebben az elvallástalanodott világban szentekre? A választ Albert Camus adta meg, az az író, aki pontosan 50 évvel ezelőtt, a mi levert forradalmunk fájdalmát, A magyarok vére című nyilatkozatában röpítette világgá. Azt kérdezte még abban az időben, amikor még hitt a kommunista eszmékben: "Hogyan lehet Isten nélkül szentté az ember?" A történelem arra tanít bennünket, hogy Isten nélkül nem csak szentté nem lehetünk, de még igazi emberek sem. Egy másik idézettel alátámasztom: Sütő András a nemrégiben elhunyt híres magyar író nyilatkozta: "Ami az emberben isteni, az a humánum." Még teológiailag is megáll ez a megállapítás, hiszen Jézus Krisztus emberi természetében tükrözte legjobban, hogy az ember az Isten képére van teremtve. Az Istetenképiség lelki tulajdonság. Személyes kapcsolatba léphetünk Istennel és egymással. Meg tudjuk különböztetni a jót, a rosszat, él bennünk a bizalom és a tudatos szeretet, amelynek sok fokozata lehet a figyelmességtől kezdve az önzetlenségen át egészen az ellenség-szeretetig, mert embernek lenni az embertelenségben annyit jelent, hogy hasonlítani Isten képére. Prokop Péter képe azért keltett sokakban megütközést abban az időben, mert ahogyan egy idős asszony mondta mikor a balján lévőkre gondolt: „Azt lássam az oltárképen, ami a világban van?” Egyesek szerint még azt is hozzá tette, hogy láthatom én a részeg férjemet is otthon. Mert való igaz, ebben a világban sokszor úgy tűnik, hogy a gonoszlélek nagy erővel irányítja az embereket. Az igazságot és a szeretetet elárulják. Tapasztaljuk, hogy az emberi kapcsolatokat csak a pénzzel mérik. Az egész társadalmat a pénz mozgatja és az emberek közötti kommunikációt hiteltelenné teszi a hazugság. Megszívlelendő, hogy Jézus mindkét esetben ezeket a bűnöket a gonoszlélekkel hozta kapcsolatba. Ami az emberi életet csak gazdasági szempontból vevő embert irányítja, az a mammon. A megszemélyesített pénz istene. Ugyancsak megállapítja a gonoszlélekről Jézus, hogy a hazugságnak az atyja. Ez szemben áll az isten jóságával és szentségével. Szent Kelemen pápa, Szent Péter apostol harmadik utódja írja: „Semmi sem lehetetlen Istennek, csak a hazugság”. A szentek is a történelemben tovább élő Jézus Krisztusnak a megjelenítői, éles ellentétben állnak mindezzel. Az üdvözülteknek megszámlálhatatlan a serege, ahogy hallhattuk a jelenések könyvéből. Azonban ezek közül kiemeltek a kanonizált szentek, akiket előbb boldoggá, majd szentté avattak. Számuk ezeknek is hatalmas. Gondoljunk arra, hogy megboldogult II. János Pál pápánk hosszú pápasága alatt hány boldogot és szentet avatott. De vannak névtelen szentek is, akik csak szűk körben ismertek. Nem lettek hivatalosan szentté avatva, de belső bizonyossággal meg vagyunk róla győződve, hogy más Istennél vannak. Amikor halottak napja környékén a temetőket járjuk, akkor visszagondolva egy-egy családtagunk, barátunk életútjára, szinte ezzel a megingathatatlan reménnyel gondolunk rájuk. Szabad legyen egy személyes példát is fölhoznom. 55 évvel ezelőtt, mindenszentek napján halt meg apai nagyanyám. Számomra az is jelkép, hogy ekkor hívta magához az Úr. 14 gyermeket hozott a világra, akiknek fölnevelésében égett el az élete. Gyermekei tanúsága szerint este, amikor már mindenki lefeküdt, a Szentírásból és a Szentek Életéből olvasgatott egy-egy részletet a tanyán, a petróleum lámpa fényénél. Én magam úgy gondolok rá, mint akiről meg vagyok győződve, hogy üdvözült. Szentek viszik előbbre és mentik meg a világot. A Nobel-díjas Francois Mauriac írja le a következő esetet. Még abban az időben, amikor állt a szovjet birodalom, meglátogatta őt egy szovjet író, akit nagyon zavart, hogy Mauriac-ról hírlett, hogy keresztény ember. Ki is fejtette, hogy a Szovjetunióban a vallásos többé már nem kérdés. " Bár hozzátette, hogy volt egy írástudatlan háztartási alkalmazottjuk, aki még hívő maradt és annak egyházi temetést biztosítottak. Majd hirtelen hozzáfűzte: szent volt. Az ember azt hihette, írja Mauriac, hogy az utolsó szent volt Oroszországban, s megkérdezte az írót: "Van még néhány ilyen hívő?" Habozva válaszolta, van még néhány. Mauriac csak ennyit válaszolt: "Az elég!". Ugyanis Jézus amikor a kovászról és a mustármagról beszélt, akkor pontosan ezt tanította. Ha csak néhány igazi szent ember van a világban, akkor a világ nincs elveszve. Mi is valami hasonlót tapasztalunk meg a mai erkölcsi válságba sodródott hazánkban. A bűn társadalmi mércévé vált és elfogadottá lett. Kevés az igazaknak a száma. Kevés azoké, akik bátran vállalják keresztény életüket. De ez a kevés elegendő ahhoz, hogy megmeneküljön Hazánk. Az igazak is sokszor elbátortalanodnak. Lesz-e erejük kitartani a jó úton? Szent Ágoston biztatja őket: "Nem szakadt le a híd, amelyen az egykori szentek átmentek. Nem apadt ki az a forrás, amiből ők ittak. Ők példájukkal vonzzanak, bátorítanak bennünket és imáikkal közbenjárnak értünk." A zsidókhoz írt levél szerzője hasonló helyzetben így biztatta az őskeresztényeket: "Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt és fussuk meg kitartással az előttünk lévő küzdőteret." Amen.
Hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés