A Wojtyla Barátság Központ nyárlőrinci támogatói – akik nemes egyszerűséggel csak nyárlőrinci nagyiknak és papiknak nevezik magukat – csütörtök délben melegétellel ajándékozták meg a népkonyha rászorulóit. A vidám kis csoportosulás tagjai közül négyen jelentek meg személyesen, százhúsz adag gulyáslevest és négyszáz darab palacsintát feltálalva a helyszínen. Az ételek elkészítéséhez szintén a társaság tagjai kínáltak fel házi minőségű alapanyagokat, végül a szállításban is ők nyújtottak segítséget. Mint mai köszöntőjükből kiderült, tizennégy főt számlál csapatuk, nevezetesen: Zubor Andrásné, Zubor András, Szabóné Icuka, Pádárné Marika, Németh Mihályné, Sípos Imre, Szénási Józsefné, Kőrös Lajosné, Váczi Mihályné, Marsa Mária, Varga Imre, Németh Pál, Túri-Kiss Lajosné és Gömöri Ferencné. Kapcsolatuk a szegényellátó központtal régi időkre nyúlik vissza, ugyanis Zubor Andrásné Gizike kezdetektől fogva önkéntesként tevékenykedik az elesetteket gyámolító intézményben. Általa vált ismertté mindannyiuk számára a Wojtyla közösség, valamint a karitatív létesítmény szellemisége, tevékenysége, munkatársainak elkötelezettsége. Mindennek elismeréseként járultak hozzá ma a rászorulók ellátásához, emellett így kívánták kifejezésre juttatni hálájukat, amiért a Porta Egyesület kirándulásain őket is szívesen látják. (Fotók: Mátyus István, Tódor Norbert)

„Olyan vidéken nőttem fel, ahol az embert öntudatlanul is megérintette a szépség és a művészetek. Esztergomban születtem, Visegrádon, Szentendrén tanultam. Már ekkor beleszerettem a képzőművészetekbe és a fotózásba. Mestereim Somodi László festőművész és Mészáros Dezső szobrászművész volt. Gimnáziumi érettségi után megismertem Tatár Miksa üvegfestő művészt az Iparművészeti Főiskola nyugalmazott tanárát, aki új utat mutatott az életben. Négy év után számot adhattam tudásomból, az akkori legjobbakból összehívott bizottság előtt. Azóta is ezt az utat járom, és próbálom tudásom maximumát nyújtani ebben a szép mesterségben.” – vallott egy helyütt önmagáról Holtság Károly kecskeméti iparművész, ólomüvegfestő. Gazdag munkásságát olyan épületek színezett üvegfelületei fémjelzik, mint – egyebek mellett – a budapesti Parlament, avagy Szaúd-Arábia magyarországi nagykövetsége, valamint neki köszönhetően kaptak ólomüveg borítást a kecskeméti Wojtyla Barátság Központ bejárati ajtajai is. Ami ez utóbbit illeti, ősidőktől fogva támogatója a népkonyhának, nem csoda hát, ha a szociális intézmény minden lakója ismeri – és önzetlensége, színtiszta jelleme, jóságos lelke okán – tiszteli is. Holtság Károly ismét igencsak rászolgált a dicséretre, ugyanis ma sem „kímélte” a népkonyha gondozottjait; óriási adag borsós tyúktokánnyal és tésztával tisztelte meg a létesítmény szegényeit, plusz frissen sütött rétessel – almás, meggyes ízben.

A közép-ázsiai Kirgizisztánba röpítette a Wojtyla Barátság Központ gondozottjait Szilágyi Áron dorombjátékos, a Leskowsky Hangszergyűjtemény vezetője hétfőn, a Wojtyla Akadémia előadássorozat keretében. A fotókkal gazdagon illusztrált útibeszámoló apropóját a tavaly augusztusi Nomád Világjátékok megnyitóján történt hangszeres vendégszereplés szolgáltatta. (Fotók: Mátyus István)

A neves mesterszakács ezúttal kevésbé közismert oldaláról mutatkozott be a Wojtyla Barátság Központban. A vendéglátás mellett ugyanis egy másik szenvedélyének is hódol, amit így emlegetett: postagalamb-tartás és versenyeztetés. A neves gasztronómiai szakember e különleges hobbijáról, elhivatottságáról mesélt hétfőn a belvárosi népkonyha Wojtyla Akadémiáján. Ezt követően a szociális intézmény étkezdéjében köszöntötte a rászorultakat, majd százhúsz adag borjúpaprikást osztott ki az elmaradhatatlan tejespitével. A páratlan menühöz – szokás szerint – kenyér és sütemény is dukált. (Fotók: Mátyus István)

A neves mesterszakács ezúttal kevésbé közismert oldaláról mutatkozott be a Wojtyla Barátság Központban. A vendéglátás mellett ugyanis egy másik szenvedélyének is hódol, amit így emlegetett: postagalamb-tartás és versenyeztetés. A neves gasztronómiai szakember e különleges hobbijáról, elhivatottságáról mesélt hétfőn a belvárosi népkonyha Wojtyla Akadémiáján. (Fotók: Mátyus István)

Facol Lajos, a Vidám Törzsasztal Társaságának képviselője, valamint a helyi Németnyelvű Evangélikus Egyházközösség vezetője, Cornelia Rückriegel közel egy hónapja vendégelte meg legutóbb a Wojtyla népkonyha sorsközösségét. Szombaton tálalás után immáron mindketten régi ismerősként köszöntötték a rászorultakat, hisz rendszerint együtt jelennek meg az étkezdében. Imádságot követően százhúsz adag gulyáslevest szolgáltak fel közösen a szegényeknek, Makány Tamás önkéntes aktív segédletével. A vasárnapi hidegcsomagok ezúttal dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek adományából jutottak el az elesettekhez. (Fotók: Tódor Norbert – archív)

Szomorú hírt jelentett be Farkas Pál önkéntes szolgálatvezetőnk ma a szegényeknek. A Wojtyla ház lelkes segítője, támogatója, lelki édesanyja Tőzsér Béláné - Juci néni - 89 éves korában visszaadta lelkét a Teremtőjének. Szeretett támogatónk: Tőzsér Judit édesanyja, hacsak tehette és amennyire lehetősége nyílt rá, örömmel jött el a szegény sorsú emberek házába. A bejelentés után könnyek között emlékeztünk meg róla, és az ebéd előtti imánkat az ő lelki üdvéért mondtuk el.

Újhidy Tibor a közismert sportszakember látta vendégül a Wojtyla Barátság Központ szegényeit a mai napon. A kecskeméti Spartakus Sporegyesület elnöke - országosan ismert asztalitenisz szakember - a sporton keresztül vázolta fel a küzdeni tudás szükségességét a rászorulóinknak. Munkája során gyakran találkozik nehéz sorsú fiatalokkal is, és fő célja, hogy a hátrányos helyzetű embereknek is felzárkózási lehetőséget biztosítson. Elérzékenyülten beszélt egy tehetséges tanítványáról - Szvitacs Alexáról - aki súlyos betegsége után, hatalmas lelkierővel kezdte újra az életét. Emberségből, segítőkészségből a támogatói jelesre vizsgáztak. A mai napon azonban támogatónk felénk tett tanubizonyságot nagylelkűségéről, emberségességéről. Ebédre rizses húst, savanyúságot és süteményt szolgáltunk fel a gondozottaknak. Köszönjük nagylelkű felajánlását!

Dobos József, a nevét viselő lakberendezési szaküzlet tulajdonosa egy alkalommal így nyilatkozott: „Több mint 20 éves tapasztalatunk alapján tűztük ki feladatunknak, hogy vásárlóink igényeinek és pénzügyi lehetőségeinek leginkább megfelelő termékkínálatot forgalmazzuk. Tevékenységünkkel a Dél-Alföldi régióban piacvezető szerephez jutottunk. Emellett természetesen nagykereskedelmi hálózatunknak köszönhetően országos lefedettségű üzleti kapcsolatokkal rendelkezünk bútorgyártókkal, forgalmazókkal. Import tevékenységünk lehetővé teszi, hogy olyan egyedülálló termékeket tudjunk bevezetni a magyar piacon, melyek eszenciái lehetnek a hazai keresletnek. Üzleti kommunikációnkban a megbízhatóságra, partnereink, vásárlóink magas szintű kiszolgálására, terméktámogatásra helyezzük a legfőbb hangsúlyt. Hiszünk abban, hogy tevékenységünk során nemcsak ügyfeleink megelégedettségét vívhatjuk ki, hanem a XXI. század Európájának kereskedelmi értelemben vett kihívásaira is választ tudunk adni.” Dobos József szakmai, önkormányzati és egyéb más közéleti munkáján kívül a karitatív tevékenységet sem hanyagolja el. Ennek jegyében hívta meg ebédre csütörtökön a Wojtyla Ház gondozottjait, akik töltött csirkecombot, rizibizit, kenyeret és süteményt fogyaszthattak délidőben. A meghitt alkalmat – melyen a felajánló is tiszteletét tette, valamint aktívan közreműködött – Borisz atya ortodox lelkipásztor biblikus gondolatai színesítették.

Balogh Károly Helvécia polgármestere korábban megígérte: havonta egy alkalommal ötven liter friss tehéntejet juttat saját költségén a Wojtyla Barátság Központba. A település vezetője azóta is tartja adott szavát. A helyi tehenészetből vásárolt bocitejet mindig nagy örömmel fogadják a népkonyha gondozottjai, annál inkább, mert döntő többségük anyagiak hiányában nélkülözni kénytelen ezt az ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag természetes italt. E hét szerdán is tucatnyian álltak sorba érte műanyag flakonnal a kézben az Egressy utcai szociális intézmény udvarán. (Fotók: Tódor Norbert)