Kezdőlap
EUR: 362.5800; USD: 311.0700; CHF: 335.6000
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Vastapssal fogadta a Wojtyla Ház Sorsközössége Stohl Andrást

| Feltöltve: | Forrás: baon.hu | Rövid link: http://civilnaplo.hu/s_!news/i__7/i__14164
Egy piros Suzuki Swift-tel érkezett, fél órát börtönbeli tapasztalatairól mesélt, végül ebédet osztott Stohl András a Karol Wojtyla Barátság Központban. Vastaps fogadta. (A Petőfi Népe tudósítása nyomán)

A színész tavaly már egyszer járt a közösségnél, országos drogellenes kampányának egyik állomásaként osztott ebédet a kecskeméti szegényeknek és hajléktalanoknak. Akkor megígérte, visszajön. Május 24-én elérkezett a napja a viszontlátásnak. Vastaps fogadta a Wojtyla Házban, a több mint ötvenfős közönség lelkesen üdvözölte a börtönből márciusban szabadult színészt.

– Annyira őszintének, barátinak éreztük a múltkori találkozást, hogy barátként, családtagként vártunk vissza. Vártuk a pillanatot, hogy kis eufémizmussal a madár végre kirepülhessen a kalitkából – mondta üdvözlésképpen, barátilag csipkelődve Farkas P. József, a Wojtyla Ház alapító-igazgatója.

Eebben a fél órában Buci nemcsak hogy a tőle megszokott módon közvetlen volt, de allűröktől mentesen, őszintén emlékezett vissza börtönbeli hónapjaira, tapasztalataira.

– Mindig szégyellem magam, mikor arról kezdek el beszélni, hogy nekem milyen nehéz volt benn. Hiszen pontosan tudom, hogy nektek sokkal nehezebb életetek van. Olyan szeretettel fogadtok, hogy elszorul az ember szíve – mondta Stohl a rászorulóknak.

Mint megtudhattuk, a bv-intézetbe vonulás előtt irtózatos félelem volt benne, hogyan fogja "megállni a helyét", de az sokat segített neki, hogy mindent kiírt magából. Olvasott is: Spiró Györgytől a Fogságot és Ottlik Gézától az Iskola a határont, utána viszont már csak vadászregényeket. – Azt találtam ki, hogy ugyanaz az ember szeretnék maradni, aki kint voltam, nyitott és alázatos leszek mindenkivel. Ez a "taktika" be is vált. Ha azt mondták, álljak fel, felálltam. Ha azt mondták, hogy üljek le, leültem. Ha azt mondták, mondjam a nevemet a számommal, mondtam. Ha csettintett a nálam húsz évvel fiatalabb őrmester, hogy pakoljam a cementes zsákokat, ugrottam cipekedni. Nem csináltam abból problémát, hogy húsz percig kellett állni a falnál, vagy meztelenre kellett vetkőzni a biztonsági motozásnál. Tudomásul vettem, hogy ez egy börtön – részletezte Stohl.

Nagyon ügyelt rá, hogy ne legyen probléma, mert a kedvezménnyel való szabadulás lehetőségét nem akarta elveszteni (tíz hónap helyett csak ötöt kellett leülnie). Segítették is: egyszer egy tiszt jóindulatúan figyelmeztette, hogy vágja le a borostáját, ugyanis nem volt borostaengedélye. Frissen megborotválkozva fotózták le bevonuláskor, és ezután így is kellett bent mindig kinéznie, ha el akarta kerülni a fegyelmit.

– Azt láttam az egyetlen túlélési lehetőségnek, hogy elfelejtem: én kint a Nemzeti Színház vezető színésze voltam, és a tévében nagy show-kat csináltam. Hogy ugyanolyan legyek, mint a többiek, le is vágattam a hajam - tette hozzá.

Beszélt Stohl arról is, hogy örömmel fogadták, mint mindenkit, aki kintről jön be a börtön ingerszegény világába. Nem bántották fizikailag, és csak kétszer szóltak be neki. A bv-intézet parancsnoka már az elején figyelmeztette: vigyáznak, figyelnek rá, de nem fognak vele kivételezni. Bár barátai óvták attól, hogy bent barátkozzon, Stohl azért barátkozott, és nem is bánta meg.

– Ha valaki mondjuk tíz évre szabadul, elképzelhető, hogy már elhagyta a felesége, nincs lakása. Mit tud csinálni? Vagy talál valakit, egy társat, vagy egy hozzátok hasonló közösséget, és elkezdi újra felépíteni az életét - vagy választja a könnyebb utat, berúg, és két hét múlva újra ugyanott tart, mint a börtön előtt - filózott el a színész a szabadulás után nehézségeken.

Neki ilyen gondjai nem voltak, de mint mondta: azért nehéz volt "visszajönnie". - Két-három hétig jöttek a kétségek, lesz-e munka, pénz, barátok. A 150-200 fős szabadulóbuli sokat segített, de utána nehéz volt megélni a mindennapokat - mondta. Az viszont megnyugtatta, hogy barátai nem fordultak el tőle, nem nézik le.

– Fékezel vagy gyorsítasz? – kérdezte Farkas P. József, mire Stohl kijelentette: tudja, hogy azt kellene mondania, megfontoltabb lett - de nem. – Menekülök a munkába, mert akkor érzem, hogy fontos vagyok. Sajnos a mi szakmánk ilyen, ha nem mész, akkor gyorsan elfelejtenek. Most nem én választhatok a műsorok közül, hanem várnom kell a lehetőségre – mondta Stohl András. Megint megtapsolták, imát mondott érte a közösség, ajándékokat is kapott, majd a színész ment a konyhába ebédet osztani.

 

Szeretettel ajánljuk a Ktv felvételét!

Hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés