Kezdőlap
Kecskemét: 7 C°,
1.8 km/hDNY-i szél, zápor
22
10
EUR: 308.0300; USD: 260.9500; CHF: 265.5700
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Vonzza a festőket a Tisza-parti alkotótábor

| Feltöltve: | Tódor Norbert | Rövid link: http://civilnaplo.hu/s_!news/i__7/i__27185
Július 28-án nyitotta kapuit és augusztus 6-án zárt a 40. Kécskei Művésztelep. Ez idő alatt 14 festőművész költözött meghívásos alapon a Tisza-parti Lübbecke házba. Itt merítettek ihletet a folyó kécskei partvidékének természeti szépségeiből, miközben egymásnak is ötleteket adtak. (Fotók: Mátyus István)

Gyalai Béla a tábor résztvevői közül egyedüli, aki nemcsak e tájból indult életútra (Tiszavárkony), hanem máig Kécskén él. Érthető tehát, hogy művészként is szívvel-lélekkel vált a szűkebb haza tolmácsolójává. Vallja: „A festészet életem nélkülözhetetlen része. Ezen keresztül kommunikálok a világgal, önmagammal, teremtek kapcsolatot a múlttal. A megtisztulás, a rend, a harmóniateremtés eszköze. Úgy gondolom, az indíttatás mindenképpen ebből a belső vágyból fakad.” Az alkotótábor vezetője 1978 óta folyamatosan részt vesz az itteni munkában. – Nincsenek előre meghatározott témák, gátlások nélküli szabadság érvényesül a vásznakon. Családias légkörben, rivalizálás nélkül alkot mindenki saját kénye-kedve szerint. Közben jókat beszélgetünk, anekdotázunk – meséli. Úgy véli, Tiszakécske változatos természeti értékei kiváló inspirációként hatnak a meghívottakra. – Itt a Holt-Tisza, a nádasok, az ártéri erdő, az elhagyott tanyavilág, ezek mind-mind ihletik a jelenlévőket – fűzi hozzá.

Skultéti Árpád Lajosmizséről érkezett. 1994-ben hívta először Bozsó János. Elmondása szerint ő „oltotta be”, tőle próbálta elsajátítani az olajfestés technikáját. Azóta szinte állandó tagja a tiszakécskei művésztábornak. – Eredetileg rajztanár szerettem volna lenni, de a rendőrséghez csábítottak. Később úgy döntöttem, mégis a festészettel kívánok foglalkozni, ezért újra képeztem magam. Beiratkoztam Szappanos István és Bruncsák András szabadiskolájába, ahová több évig jártam. Tűzzománcozással és festészettel egyaránt foglalkozom. Az alföldi témákat kedvelem, a plein air (szabadtéri) festészetet. Alkotásaimon a Felső-Kiskunság tájbeli értékeit próbálom felidézni. Lajosmizsén tűzzománc szakkört is vezetek – árulja el magáról az egykori rendfenntartó.

Szurcsik János szintén alföldi születésű, Hercegszántón látta meg a napvilágot. A tábor egyik alapító tagja volt 1977-ben. A Munkácsy-díjas festőművész gyökerei olyan mélyek, hogy alkotói világa Budapestre költözve is a gyermekkori tájhoz és az ott élő emberekhez kötődik. – 1947 óta festek rendszeresen, kiváltképp a paraszti lét, a tanyasi világ életképei foglalkoztatnak, mivel szüleim is földművesek voltak. Az Alföld vidékét járva a természet szépsége annyira magával ragad, hogy a festőállványt felállítva abból még kép is születhet, habár műteremben úgyszintén dolgozom – avat be Szurcsik János hetven esztendőre visszatekintő munkássága alapvetéseibe.

A résztvevők egyöntetűen hangoztatták: a helybeliek megható szeretettel fogadják őket minden évben. Néha még ajándékokkal is kedveskednek nekik. – Süteményt, különféle gyümölcsöket hoznak, egy kis pálinkával, borral kínálnak minket. Nagyon jólesik ez nekünk, mert manapság már csak ritkán tapasztalhatók meg ilyen gesztusok – fogalmazott egyikük.

A 40. Tiszakécskei Művésztelep résztvevői:

Bardócz Lajos

Gyalai Béla

Kovács Bertalan

Nemes István

Németh József

Norbert Mayerhofer

Sinkó János

Skultéti Árpád

Stefania Zorzi

Szemadám György

Szunyoghy András

Szurcsik János

Tömpe Emőke

Vitos Hajnal

 

 

 

 

 

Hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés