Kezdőlap
EUR: 364.7500; USD: 307.9400; CHF: 339.5900
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Dr. Bábel Balázs érsek: Egyre démoniabbá válik a világ (rádiós szentbeszéd Kalocsáról)

| Feltöltve: | Rövid link: http://civilnaplo.hu/s_!news/i__6/i__4453
Szent Márk evangélista írja: A Szentlélek kivitte - szószerint kidobta a sivatagba Jézust –, bár ő maga is mindig kereste a magányos helyeket, de most ez a próbatétel helyévé lett számára. Márk evangélista szűkszavúan, Máté és Lukács részletezi a megkísértetést. Kísérteties helyre vitte a hagyomány szerint a „Negyven napi” hegy közelébe, amely a történelmi tények miatt szörnyű emlékeket ébreszthettek Jézusban. Azon a hegyen a Dezsebel Karantalon állott a Kr. előtti 2. században Dok várkastélya. Ide hívta Ptolemeusz az apósát, Simon főpapot és két fiával együtt meggyilkoltatta. ....folytatás...
....Ezt a Makkabeusok könyvéből tudjuk (1Mak 16,17). Ezt írja a szerző: sok aranya, ezüstje volt „szíve tele volt gőggel és azt tervezte, hogy az egész ország urává lesz”. Leitatta a vendégeit, majd megölette. Jézus megkísértésekor a sátán csábításában visszatért a test és hatalom kísértése, de Jézus kiállta a próbát. Jézus további életéből is tudjuk, hogy nemcsak ekkor volt próbára téve, a farizeusok tőrbe akarták csalni a házasság felbonthatatlanságának kérdésével (Mk 10,2) az adópénz fel-mutatásával is (Mk 12,15). Kitüntetett apostola Péter is le akarta beszélni a szenvedés vállalá-sáról (Mk 8,33). Ekkor mondta a megdöbbentő szavakat: takarodj előlem sátán. Utoljára a kereszten függve még egyszer visszatért a kísértő. A gúnyolódók ugyanúgy, mint a sátán így szóltak hozzá: „ha Isten Fia vagy” - szállj le a keresztről. Jézus a kísértés elviselésével teljes szolidaritást vállalt velünk, emberi sorsunkkal. „Főpapunk együtt tud érezni gyöngeségeinkkel, mert hozzánk hasonlóan mindben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.” – írja a Zsidókhoz írt levél szerzője (4,15-2,11). Ezek után hirdette meg evangéliumát, amely egyedül álló az Ószövetség tanításához képest. Meghirdette a sátán kezdődő bukását és Isten országának eljöttét. Ez az ország az Isten uralma, valójában Õ maga, ahogy Origenész egyházatya is mondja: mert összekapcsolta Isten végleges uralmát saját működésével és személyével. Vég-legesen, de nem beteljesülten, ezért a mindenkori keresztény embernek is megtérésétől kezdve feladata van az Isten országának keresésében, építésében. Isten országába belépni egy feltétel-lel lehet, hogy az ember gondolkodását, lelkületét, Istenhez igazítja, és hisz benne eredeti bib-liás értelemben, vagyis nemcsak elméletileg fogadja el, hanem bízik benne. E tekintetben soha ennyire nem volt kísértésnek kitéve az ember. Evilági gondolkodá-sából kikapcsolja az Istent, úgy él, mintha Isten nem lenne. Az önmegváltás tana a minden-napok gyakorlatában megvalósítja a teljes önzést, a mindent magunknak kívánást, csak az anyagiaknak való élést és a bajokért mások okolását. A keresztények mai csapdája: előbb te-remtsük meg az anyagi feltételeit életünknek, majd utána fordíthatunk időt Istenre, lelkünkre, családra, a köz, javára. Ez azért nagy kísértés, mert később vagy nem lesz időnk, - a hamvazás ezt kegyetlenül eszünkbe juttatja, hogy „por vagyunk, és porrá leszünk”, vagy lelki erőnk eh-hez nem lesz elegendő. Oscar Wilde mondta magáról, de jól jellemzi a mi korunkat is: „mindennek ellent tu-dok állni, csak a kísértésnek nem”. Erkölcsileg és akaratában gyenge ember a bűnről hallani sem akar, s teljesen ellene van, hogy azt emlegessük. Először tagadja a bűnt, vagy lekicsinyli. Még a keresztények is mondják, halálos bűnt el sem lehet követni, mert ahhoz teljes tudatos-ság és teljes akarat kell a rossz elkövetésében, és vagy az egyik vagy a másik hiányzik, men-tegetjük magunkat. Azután kapcsolatban van a sötétség hatalmaival, mindennapivá válik már a sátánizmus és annak okkult világa. Ugyanakkor egyre démonibbá válik körülöttünk a világ. Megmagya-rázzuk a bűnt, lehet, hogy erkölcstelen, de jogos, amit teszünk, a megélhetési rablás, lopás, gyilkosság bevett fogalommá válik. Egy-egy hírhedt bűncselekmény elborzaszt, de az elkövetők közül hányan rendülnek meg, mint ahogy annak idején Dávid király vezekelt bűneiért, hamuba ülve imádkozott. Egyébként egyenes következmény a mindennapossá váló élet elleni bűncselekmény. Mert olyan társadalom, ahol nem szent az emberélet kezdete az abortusz általános gyakorlat, az élet vége sem szent, mert ki akarják oltani eutanáziával, egyesek szerint ciánnal, miért lenne az élet közepe az? A megtéréshez helyes önismeretre lenne szükségünk. A Jézus korabeli művelt pogány világ jelmondata volt: Ismerd meg önmagad. Jézus nem elégedett meg ezzel, azt akarta, hogy Isten szemszögéből nézzük önmagunkat. Ez hogyan lehet? Olvasni kell az evangéliumokat, az apostoli leveleket, életszerűen kell magunkba fogadni, hiszen amit megírtak okulásunkra ír-tak. Nem lehetünk semlegesek Istennel az élet nagy és végső kérdéseinél. El kell gondolkodnunk az elbeszélt eseményeken, de éreznünk kell az el nem mondot-takat is, ami a szavakat áthatja. Imádsággal, önmegtagadással, jó cselekedetekkel ültessük ezt át a gyakorlatba. Ez nem megy könnyen, Jézus megkísértésének a története mutatja, hogy Õ sem a könnyebbik utat választotta. Annyi csodát tett az emberek kedvéért, de egyet sem a maga javára. Isten közelsége nem zárja ki a próbatételt. Jézus miután kiállta a próbát, ezt írta Márk evangélista: „vadállatokkal volt együtt és az angyalok szolgáltak neki”. Bibliát ismerő ember, utalást érez arra, hogy a bűnbeesés előtt még teljes harmóniában volt az ember, az állat és a természet világával. Jézus visszaállította maga környezetében ezt a rendet, s ehhez hasonlót látunk a történelem szentjeinél, a nyolc-száz évvel ezelőtt rendet alapított Szent Ferenc életéről olvasunk a legendásnak tűnő dolgokat, hogy még a farkast is jó útra tudta téríteni. De a tanúságos történet mögött pontosan ez áll, hogy a hitben élő ember más viszony-ban van a teremtett világgal, mint a nem hívő, felelősséget érez a teremtett világért, ahogy a Püspöki Kar könyvkörlevele írja. Ma szomorúan látjuk a természet szándékos pusztítását. Amióta Istent megölte hitében, lelkében az ember, elkezdődött a természet haldoklása. A sátán fölött aratott győzelme után Jézus Galileába ment a pogányok vidékére és ott hirdette Isten országának evangéliumát. Hol van a pogányok Galileája ma? Mindenütt. A ke-resztény gyökereitől elszakadt Európában és hazánkban is. Legközelebb hozzánk, a mi elfá-radt, kétkedő, kiábrándult lelkünkben. Nagyböjtben újra jön Jézus és mindannyiunkat meg-szólít: „Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében!”. Forrás: Dr. Bábel Balázs
Hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés