Kezdőlap
EUR: 367.7500; USD: 315.0400; CHF: 343.8900
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Ferenc pápa beszéde a leszboszi Moria menekülttábor lakóihoz: ne veszítsétek el a reményt!

| Feltöltve: | Forrás: http://hu.radiovaticana.va/ | Rövid link: http://civilnaplo.hu/s_!news/i__6/i__23246
Ferenc pápa a repülőtérről egy kis minibuszban együtt utazott Bartolomeosz pátriárkával és Jeromos érsekkel a nyolc kilométerre fekvő Moria menekülttáborba. A korábban katonai bázisként használt és szögesdróttal körülvett tábor bejáratánál Ciprasz elnök várta a vendégeket.

Ferenc pápa először 150 kiskorú előtt haladt el. Legtöbben 8-14 éves fiúk voltak, akik kezüket nyújtva köszöntötték a fehér ruhás pápát, valamint a fekete reverendás pátriárkát és érseket.

A látogatás valójában személyes találkozások és üdvözlések sorából állt a továbbiakban is. A kiskorúak köszöntése után abba a nagy sátorba léptek be, ahol egyébként a regisztráció történik. Most 250-en köszöntötték a jeles látogatóikat: többségükben családok, szülők gyermekeikkel, akik menedékjogra, az Európába utazás engedélyeire várnak, ők még az EU-Törökország közti megegyezés előtt érkeztek Leszbosz szigetére. A legtöbb gyerek színes rajzzal kedveskedett a pápának, amelyeken elmesélték örömeiket és fájdalmaikat. Mint a gyerek általában, ők is azt rajzolták le, hol és kikkel élnek együtt. Ferenc pápa kezet fogott mindenkivel, a muzulmán asszonyok előtt pedig, akik nem nyújtották feléje a kezüket, tisztelete jeléül meghajtotta  fejét. Többször is drámai sírások és zokogások törtek fel a szülőkből és Ferenc pápa ilyenkor mindig nagy türelemmel várt és részvéttel vette fel szívébe a panaszokat, hiszen a legtöbb esetben nem értette a hozzá intézett arab szavakat. Bár fordítottak neki, a szavak értelmén túl fontosabb volt a figyelme, a szolidaritása és gesztusai az egyes emberek és a családok iránt.

Negyed tizenkettőkor kezdődött a menekülttábor egyik konténer épülete előtt a hivatalos beszédek sora. Bartolomeosz pátriárka és Jeromos érsek beszédei után Ferenc pápa szólt a tábor lakóihoz, a mintegy három-négyszáz személyhez.

Nem vagytok egyedül

„Kedves barátaim, ma veletek együtt akartam lenni – kezdte beszédét a pápa. Szeretném elmondani nektek, hogy nem vagytok egyedül. Ezekben a hónapokban és hetekben sok szenvedést viseltetek el egy jobb élet keresése reményében. Közületek sokan érezték azt a kényszert, hogy elmeneküljetek a konfliktusok és az üldöztetések körülményeiből, főként gyermekeitek és a kicsinyeitek miatt. Nagy áldozatokat hoztatok családjaitokért. Ismeritek annak a fájdalmát, hogy mindent magatok mögött hagytok, ami nektek kedves – és ami ennél sokkal nehezebb – anélkül, hogy tudnátok, milyen jövő várna rátok. Sokan mások, hozzátok hasonlóan, menekülttáborokban és városokban várakoznak, azt remélve, hogy új életet építhetnek ezen a kontinensen”.

Szeretnénk nyíltan beszélni a ti nevetekben

„Bartolomeosz pátriárkával és Jeromos érsekkel azért jöttem ide – folytatta a pápa –, hogy egyszerűen veletek legyek és meghallgassam a történeteiteket. Azért jöttünk, hogy felhívjuk a világ figyelmét erre a súlyos humanitárius válságra és annak a megoldásáért esdekeljünk. A hit embereiként szeretnék egyesíteni a hangunkat, hogy nyíltan beszéljünk a ti nevetekben. Reméljük, hogy a világ figyelmes lesz e tragikus és valóban reménytelen szükséghelyzetre és hogy arra a közös emberségünk méltó módján válaszoljon”.

A válságok a lehető legjobbat ki tudják hozni belőlünk

„Isten azért teremtette az emberi nemet, hogy egyetlen családot alkosson, hogy amikor egy testvérünk vagy nővérünk szenved, akkor az mindnyájunkat megérintsen. Tapasztalatból tudjuk, hogy némelyeknek milyen könnyű tudomást nem venni mások szenvedéséről, odáig menően, hogy kihasználják a sebezhetőségüket – hangsúlyozta a pápa. De azt is tudjuk, hogy ezek a válságok a lehető legjobbat ki tudják hozni belőlünk. Ezt láttátok magatokban és a görög népben, mely nagylelkűen válaszolt a szükségeitekre, méghozzá saját nehézségei közepette. Ezt láthattátok sok olyan személynél is, főleg a fiataloknál, akik Európából vagy a világból jöttek, hogy segítsenek nektek. Igen, de nagyon sok tennivaló van még. Adjunk hálát az Istennek, aki szenvedéseinkben soha nem hagy el minket. Mindig van valaki, aki kinyújtja a kezét és segítséget nyújt nekünk” – buzdított a pápa.  

Az irgalmas szamaritánus lelkületével

„Ezt az üzenetet szeretném rátok hagyni: ne veszítsétek el a reményt! A legnagyobb adomány, amit kölcsönösen egymásnak adományozhatunk: a szeretet. Egy irgalmas tekintet, a készség a meghallgatásra és a figyelemre, egy bátorító szó, egy imádság. Ezt az adományt megoszthatjátok egymás között. Mi keresztények szívesen mondjuk el az irgalmas szamaritánus történetét, aki idegenként látja a szükséget szenvedő embert és azonnal megáll, hogy segítségére legyen. Nekünk ez a példabeszéd Isten irgalmasságát jelzi, amellyel ő felénk fordul. Mert ő irgalmas. De ez egy felhívás is, hogy ugyanazzal az irgalommal forduljunk azok felé, akik szükséget szenvednek. Bárcsak minden fivérünk és nővérünk ezen a kontinensen jó szamaritánusként tudna a testvériség, a szolidaritás és az emberi méltóság iránti tisztelet jegyében mások segítségére sietni!” – sürgette a pápa.

„Kedves barátaim, Isten áldjon meg benneteket, különösen a gyerekeket, az időseket és azokat, akik testben és lélekben szenvednek. Szeretettel átölellek  benneteket. Rátok és akik kísérnek titeket, az erő és a béke isteni adományait hívom le” – fejezte be beszédét Ferenc pápa a Moria menekülttáborban.

A beszédek elhangzása után asztalt hoztak a három egyszerű szék elé, amelyen Ferenc pápa,  Bartolomeosz pátriárka és Jeromos érsek kézjegyükkel látták el a már korábban kidolgozott közös nyilatkozatot. 

Hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés