Kezdőlap
EUR: 321.9400; USD: 285.4100; CHF: 286.7900
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Kezet nyújtva az elesetteknek

| Feltöltve: | Rövid link: http://civilnaplo.hu/s_!news/i__10/i__10670
A kecskeméti Karol Wojtyla Barátság Központban tett látogatást a közelmúltban Nagy Anna kormányszóvivő. Miután megismerkedett a ház történetével és missziójával, segédkezett a gondozottak ebédjének felszolgálásában. Nagy Anna látogatása során megindító őszinteséggel beszélt magánéletéről, a nehéz helyzetbe kerültek iránti szolidaritásról és hivatásáról. Egyebek mellett e témákban kérdeztük a kormányszóvivőt.

 

-  Hogyan vélekedik az ország szociális problémáiról?

- A helyzet nehézsége magát az új kormányt is meglepte, amikor nyolc hónappal ezelőtt megismerte a tényleges adatokat. Ugyanis sokkal rosszabbnak mutatkozott, mint amire számítani lehetett. Az teljesen egyértelmű volt, nagy szükség van olyan intézkedésekre, amelyek pozitív hatása rövidtávon megjelenhet. Így került sor például az adományok áfájának az eltörlésére, vagy arra az intézkedésre, hogy a nagycsaládosoknak, az átlagfogyasztóknak, a szegényeknek és a nyugdíjasoknak nem emelkedett a gáz ára. Az igazságos elosztást szolgálja a támogatás kiterjesztése a lakásfenntartásra, így az is kaphat segítséget, aki például fával tüzel. A szükséges és halaszthatatlan intézkedések közé tartozik továbbá annak a megakadályozása, hogy családok az utcára kerüljenek. Nem volna szabad előfordulnia sehol Magyarországon – és a világon – annak, hogy akár egyetlen gyerek is éhezzen. Örülök, hogy kollégáim, a szociális ügyekért felelős szakemberek valódi kötelezettséggel teszik a dolgukat. És hiszek abban, hogy a meglévő elképzelésekkel, lendülettel és elszántsággal el lehet érni az eredményeket, amit a kormány szeretne.

- Hogyan hatottak Önre azok az élmények, tapasztalatok, amelyek – már kormányszóvivőként – megmutatták az igazi szükséget?

- Az elmúlt nyolc hónapban olyan tragédiákat látott az ország, amit még soha. A múlt év tavaszán Észak-Magyarországon végigsöprő árvíz, majd október 4-én a Kolontárt és Devecsert sújtó tragédiák minden képzeletet felülmúló emberi megpróbáltatásokat hoztak. Ezeket a helyzeteket szóvivőként a helyszínen kell látnom, hogy igazán hitelesen tolmácsoljam mindazt, amit elvár tőlem a kormány és a közvélemény. Amikor például először átengedtek minket Kolontár legjobban sújtott részére, és az egyik ház előtt ott állt annak a kisbabának az ülése, akit elvitt a vörös iszap, ezek olyan pillanatok, amelyek megváltoztatják az embert.

- Miért döntött úgy, hogy elfogadja a kecskeméti Wojtyla Ház meghívását?

- Vannak programok, amelyeket megszerveznek nekem, és van, ahová én szeretnék menni. A Wojtyla Házban tett látogatásom az utóbbi kategória. A motiváció egészen egyszerű: az itt képviselt szemlélet azok közé a dolgok közé tartozik, amelyek fontosak nekem magánemberként is.

- Közismert önről, hogy a karitatív dolgokkal nem kormányszóvivőként kezdett el foglalkozni.

- Fiatalon – sok más korombelivel együtt – én is azt gondoltam, hogy majd meg fogom váltani a világot. Amikor felnőttem, rájöttem, hogy ez talán egy kicsit nagy falat. Amit viszont fel lehet, és fel is kell vállalni, az a felelős cselekvés abban a kis körben, ameddig elér az ember keze. Ha mindenki csak ennyit megtesz, már biztosan jobb lesz a világ.

- Létrehozott egy alapítványt is.

- Előfordult, hogy én kerültem olyan élethelyzetbe, amikor úgy éreztem, segítségre van szükségem. Régóta egyedül nevelem a kisfiamat, aki most 9,5 éves. Ez nem könnyű élethelyzet. Amikor először kerültem bele, kapaszkodóra lett volna szükségem, egy kézre, amit megfoghatok. És mivel nem volt ilyen, eldöntöttem, hogy teszek valamit. Így született meg az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány. Arra gondoltunk, hogy ez jó fórum lesz arra, hogy a hasonló élethelyzetbe kerülő emberek megosszák egymással tapasztalataikat. Valahogy könnyebb a nehézségekkel szembenézni, ha azt látom, hogy ezen más is keresztülesett, és meg tudta oldani. A kezdeti összefogás az évek során kibővült, és új színtereket talált, miközben a gyermeküket egyedül nevelő szülőket megerősítette az, hogy tudnak segíteni másokon. Én magam sokat tanultam ebben a néhány évben arról, hogy hogyan lehet talpra állni egy olyan helyzet után, amikor az ember hirtelen elveszíti a lába alól a talajt. Ráadásul úgy kikeveredni belőle, hogy nem vesztesnek, hanem nyertesnek érzem magam.

- Ön szerint milyen szerepet kell betölteniük a civileknek a mai Magyarországon?

- A civileknek mindig óriási volt a szerepük, és ez ma fokozottan igaz. Szerintem a legnagyobb erejük abban rejlik, hogy elérhető távolságban vannak, ezért könnyen megszólíthatók. Azt az emberi közvetlenséget, amit adni képesek, egyetlen állami szervezet, vállalkozás, vagy hivatal sem képes nyújtani. Ők azok, akik meg tudják fogni az emberek kezét.  

Hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés