Kezdőlap
Kecskemét: 7 C°,
12.96 km/hD/DNY-i szél, közepesen felhős
8
0
EUR: 312.1100; USD: 264.6300; CHF: 266.8400
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Lelket gyógyító festészet a Porta Díszteremben

| Feltöltve: | Rövid link: http://civilnaplo.hu/s_!news/i__10/i__22871
Csütörtök délután a Barátok Temploma udvarából nyíló Porta Díszteremben nyílt meg Kökényné Mucsi Margit festőművész kiállítása Kezed a kezemben címmel. A tárlat címét egyik festménye ihlette, mely egy családi tragédiát mond el. Erről írt verset Chlebik Jenőné, Inci is, aki elő is adta szerzeményét. A megható költemény egy buszos beszélgetés után született meg, amikor is a két művész összetalálkozott. A festőművész elmondása szerint már kora gyermekkora óta érdekelte a rajzolás, festészet, de csak nyugdíjba vonulása után adódott rá idő és lehetőség, hogy többet foglalatoskodjon a festéssel. Eleinte csak maga örömére, kedvtelésből, majd egy tragédia hatására „lelki sebei gyógyírjaként” nyúlt az ecsethez. Rövid időn belül talált egy olyan csoportot az interneten, ahol komolyabban képezhette magát. Már a 7. évfolyamot végzi.

A kiállítást Osztényi Éva a Katona József Múzeum művészettörténésze nyitotta meg. Elmondta, hogy a kiállító 2016-ban a Magyar Kultúra Napja és a Szent Vince napi vesszőszentelési ünnep tiszteletére a Dimenzió Borászat dísztermében nyílt kiállítása, illetve már 2015-ben a Porta Díszteremben 5 képpel bemutatkozott a közönségnek. Osztényi Éva elmondta azt is, hogy az ecsetvonásokból mennyire érezhető az, hogy nő az alkotó, illetve a tragédia „kifestése” is érezhető, látható a festményeken.

A kiállítás egész hangulata nagyon családias volt. Köszönhető volt ez a rokonoknak, a jó barátoknak, ismerősöknek. Illetve a Kodály Zoltán Vegyeskarnak is, akik megalapozták az egész délután légkörét. Kökényné Mucsi Margit maga is tagja az énekkarnak. A vegyeskar így szeretett volna gratulálni kiállításához.

A kiállítás megtekinthető április 17-ig a templom nyitva tartási idejében.

 

Kezed a kezemben

 

Egy perc volt még hátra,

vagy talán annyi sem ,

mikor utoljára

megfogtad két kezem .

Szavak nélkül is

jól értettük egymást,

kezünk érintését,

szívünk dobbanását.

Hívó szóra vártál,

de búcsúzni akartál.

Megfogtad még kezem

s lelked már messze szállt,

itt hagytad emlékül

az utolsó kézfogást.

Csillag ösvényen jársz

onnan figyelsz reám ,

segítesz túlélni

ezt a nehéz csapást .

Most a kezed helyett

ecset van kezemben ,

de az érintésed

itt maradt szívemben .

Minden képben itt vagy

a színek közé rejtve,

így maradsz itt velem

örökkön ,örökre.

A verset írta: Chlebik Jenőné, Inci

Hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés