A WOJTYLA HÁZ CSODÁJA: szavadra kivetem a hálót.... - lapszemle
Képgaléria
Cirógatóan süt a nap, önkéntelenül is mosolyt csal az ember arcára. Talán még azokéra is, akiknek gondolatai valahol máshol kalandoznak, csak azon töprengenek, miért éppen nekik jutott a szegény sors. Kecskemét szívében, a Horog utcában áll egy felújított polgárház, ahol az elesettek megnyugvást találnak. Persze nemcsak lelküket füröszthetik kicsit a fényben, ebédidőben még meleg ételt is kapnak. A „kenyér és lélek” szimbolikáját tartja vezérelvének a Karol Wojtyla Barátság Központ, melyet szociális intézménynek éppúgy nevezhetünk, mint rehabilitációs központnak vagy művelődési háznak.
Történetük öt évre nyúlik vissza. II. János Pál pápa halálakor a kecskeméti hívők emlékezést tartottak egy belvárosi kegyhelynél. Amiként feltör egy forrás a föld mélyéből, úgy született meg az elgondolás arról, hogy a szentatyának valamiképpen emléket szeretnének állítani. S hogy létrejött egy karitatív intézmény, az csodák sorozatának köszönhető. – Autózás közben hallottam a rádióban arról, hogy az állam milyen módon karolja fel azokat, akik a szegényekről gondoskodnak – meséli Farkas P. József, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatója. – Arra gondoltam, ha közöműködtetni tudom a házat, akkor a normatív támogatásból megoldható lesz az ebédosztás. Tudvalevő, hogy az önkormányzat igyekszik a terhektől megszabadulni, nekünk is térítésmentesen adtak ide egy romos épületet. Azt gondoltam, a barátok, a vállalkozók majd összedobják a felújításhoz és a fenntartáshoz szükséges pénzt. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! Ötévnyi tapasztalat birtokában ma már kicsit óvatosabban vágnék bele.
– Milyen csapdákat kerülne el?
– Érdekes módon nem voltak csapdák. Ha elhangzott II. János Pál pápa neve, szinte mindenki felajánlotta a segítségét. Egy ismert vállalkozó azt kérte, az átadási ünnepségen hadd fogjon kezet a pápával. Nos, ezt fizikai értelemben nem ígérhettem meg neki… Példátlan összefogás eredményeként tavaly május végére teljesen megszépült a központ, mintegy hatvanmillió forint kellett hozzá. Nemrég pedig a helyi közgyűlés döntése értelmében az épület előtt lévő teret neveztük el Karol Wojtyláról.
Már a felújítási munkálatok során osztottak ételt a rászorultaknak. Mintegy százötven adagot mérnek ki napról napra. Hajnalban odateszi „valaki” a ház elé a napi kenyéradagot. Mondja az alapító-igazgató, hogy sokáig nem tudták, kinek köszönhetik, mígnem egyszer véletlenül „összefutottak” a bejáratnál. A város vállalkozói sok minden másban is segítenek, és a környező tanyák gazdái sem maradnak távol, ha élelemosztásról van szó.
Hogy a szociális gondoskodásra vagy a vallási háttérre helyezik-e a nagyobb hangsúlyt? Farkas P. József kész a válasszal: mindkettő egyformán fontos. Nem véletlenül választották a ház mottójául az evangéliumból ismert péteri szolgálat kulcsmondatát: „Uram, a te szavadra kivetem a hálót!”
Az ebédlőben az ételosztópult fölött II. János Pál pápa arcképe látható, „vigyázó tekintetét” a szegényekre szegezi. A díszteremben alkalmi kiállításokat szoktak rendezni, és két kisebb helyiség is rendelkezésre áll. Rendszeresek az orvosi szűrések, a hittanórák, a kulturális programok. A központ kapcsolatban áll a szentatya lengyel szülőhelyével, Wadowicével. Sok vonatkozásban segítségükre van a Kalocsa– Kecskeméti Egyházmegye is.
Amíg az állandó bejárók a forró gulyáslevest fogyasztják az étkezdében, addig Molnár Zoltánnal, a Wojtyla Barátság Központ vezetőjével beszélgetek irodájában. Abból indulunk ki, hogy olyan világban élünk, ahol szükség van népkonyhára, és bizony egyre több kellene belőle. – Az elesett emberek hozzánk a családsegítő szolgálatok, illetve a plébániai karitász csoportok javaslata alapján kerülhetnek be – tájékoztat Molnár Zoltán. – De az is előfordul, hogy gondozottaink ajánlanak valakit. Az étkezésen túl sok minden másban is segítünk, például felajánlásokon keresztül használt bútorokkal, egyéb berendezési tárgyakkal látjuk el őket. Mindenkivel elbeszélgetünk, közö sen igyekszünk feltárni annak okait is, hogyan jutottak krízishelyzetbe.
– Szégyellik a szegénységüket?
– Nem mindenki árulja el, hogy milyen körülmények között él. Vannak, akik ezt titokban tartják. Legtöbben szinte aprópénzből tartják fenn magukat, nem tudják kifizetni a számláikat. Ebben azonban nem segíthetünk, mivel készpénzt senkinek sem adhatunk. Másképp próbálunk a gondjaikon enyhíteni.
– Például lelki úton?
– Bár munkánk vezérelve a valláson és a hiten alapul, ezt az idejáróknak nem tehetjük kötelezővé. Az ebédosztás közös imával kezdődik, aki akar, bekapcsolódik. De egyre többen ismerik fel, hogy a név kötelez. Nekünk pedig missziós feladatunk a pápa munkásságának szellemiségét fenntartani. II. János Pál a szegények gyámolítójaként is beírta nevét a történelembe.
Kora délután elcsendesedik a ház. A jószolgálati munka megítélése kedvező, ha jól belegondolunk, támadásokkal még nem is kellett szembesülniük. Inkább példaként követik őket. A hírek szerint a Pécsi Egyházmegye érdeklődik irántuk, Mayer Mihály püspök személyesen is tájékozódott náluk, nem kizárt, hogy az ország második ilyen intézményét Pécsett nyitják meg. Nemrég tiszteletét tette a kecskemétieknél Sólyom László köztársasági elnök is, aki nagyra becsüli a civil kezdeményezéseket. Farkas P. József alapítóigazgató a jövővel kapcsolatban elárulta, hogy szeretnék az épület melletti ingatlant megszerezni, ahol II. János Pál pápa tiszteletére állandó kiállítást rendeznének be. Ha jó ügyről van szó, kifogyhatatlanok az ötletekből.
