Napi Evangélium - \"Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.\"
Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt. Mk 6,45-52
Elmélkedés
A kenyerek megszaporításának csodáját követően egy természeti csodáról olvasunk a mai evangéliumban: Jézus a vízen jár. Az előző csoda esetében Jézus tanítványai szó nélkül engedelmeskednek mesterüknek, amikor le kell telepíteniük a népet és ki kell osztaniuk az ennivalót, de bizonyára csodálkoztak azon, hogy miként lehet elegendő ennyi embernek a kevés kenyér és hal. A vízen járás esetében megrémülnek a szokatlan esemény láttára. Vajon melyikünk nem ijedne meg hasonló helyzetben? Jézus bátorságra biztatja őket. Érdekes, hogy feltámadása után, amikor megjelenik a szintén félelem miatt bezárkózó apostoloknak, ugyanezeket a szavakat mondja: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”
(c) Horváth István Sándor