Napi Evangélium - \"Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.\"
Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.
Jn 8,51–59
Elmélkedés:
Jézus egykori hallgatósága szinte teljes értelmetlenséget tanúsít, amikor a feltámadásról, illetve az örök életről hall. Tapasztalataik ugyanis csupán a földi életről voltak, annak kezdetén lefolyását és végét ismerték. Az örök élet, tehát az, ami a földi emberi élet után következik, nem fért bele gondolkodásukba és elképzeléseikbe. Jézus feltámadása szakítja szét az emberi gondolkodás korlátait, és tárja fel előttünk az örökké tartó életet. Aki hittel elfogadja, hogy az Atyának hatalma volt ahhoz, hogy Fiát, Jézust feltámassza a halálból, az szilárdan hiszi azt is, hogy Istennek hatalma van ahhoz is, hogy az embereknek új életet adjon, azaz feltámasszon minket az örök életre.
© Horváth István Sándor
