A harangállvány faszerkezetéből templombútor készül - Lapszemle
Több egymásra épülő folyamat is zajlik most a kalocsai főszékesegyház körül. A hajó körüli állványzat teljes felépítésével jövő héten végeznek a munkások, ám eközben az érseki torony harangállványának szétbontásán is dolgoznak. – Néhány nap múlva nekilátunk a hajó felújításának, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a főhomlokzat restaurálása is megkezdődik majd –mondta megkeresésünkre Vörös Márta, a rekonstrukció vezetője. Az építésznő kiemelte: mindenekelőtt a harangállványzatok cseréjére fektetnek nagy hangsúlyt.
– A nagy érseki Laci-harangot nem emeljük le, hanem felhúzzuk és felkötjük a toronyszerkezethez, majd kiszedjük alóla a jelenlegi faállványt, és újat építünk alá. Terveim szerint a torony alól kikerülő faszerkezet még használható részeiből készül majd el a drágszéli kistemplom belső bútorzata.
Vörös Márta azt is elmondta, hogy az a repedés, ami hosszú évek, sőt évtizedek óta viták és tanulmányok tárgyát képezi, javarészt abból fakad, hogy a déli toronyban lévő négy harang keresztirányba leng. Épp az északi torony felé, holott fordítva, a hajó felé kellene lengenie. Eddig azonban a harangozásból adódó dinamikus, lengő erő úgy mozgatta a tornyokat, illetve a tornyok egymást, hogy ennek következményeképp megrepedt a főfal, mellyel a két torony össze van kötve. A fő feladat az lesz, hogy megszüntessük a homlokzati fal terhelését. Az építésznőt – aki a főszékesegyház felújítása mellett a drágszéli templom megépítésén is dolgozik – a templomhajó „bejárásakor” is érték meglepetések.
– Nagyon izgalmas, amikor ilyen történeti szerkezetekkel dolgozunk. A korábbi építési nyomok megtalálása különösen érdekes. A kőfelületek visszabontásakor például megtaláltuk az 1795-ös égési nyomokat. Villám sújtotta akkor a templomot, leégett a toronysisak és a hajó is. De érdekes látványt nyújtanak a régi, már levett kőelemek nyomai is. Jó azt a valóságban is látni, amit régi dokumentumokon olvashatunk, ugyanakkor még izgalmasabb, ha valami olyat találunk, amiről sehol sem írtak. Ilyenkor mi is hozzátehetünk a történethez – teszi hozzá az építésznő.
A felújítási munkálatok során a templomhajóról több ütemben, de teljes egészében leveszik és kicserélik a rézlemezt, és ahol arra igény mutatkozik – főként a szentély fölött és a hajó főhomlokzat-közeli részén – a faszerkezetet is kicserélik. Kifejezetten ügyelniük kell majd arra, hogy ne ázzon be a tető, mert az nagy károkat okozhat. Éppen ezért szakaszosan bontják majd le a hajó tetőszerkezetét. De a repedezett üvegablakokat is kicserélik majd. A felújítást végző csapatra komoly kihívások várnak: a leghosszabb kötőgerenda 14 méter hosszú és negyvenszer 45-ös keresztmetszetű. Iszonyú súlyokat kell majd feljuttatni, a végeredmény azonban egy történetileg hű, eredeti szépségében ragyogó főszékesegyház lesz.