A mese elkiséri egész életünket - interjú Kiszely Ágnessel
Képgaléria
Március 17-e a Színházak Világnapja. Ennek alkalmából kérdeztük a Ciróka Bábszínház igazgatóját, Kiszely Ágnest a társulat finnországi fellépéseiről és a színház szerepéről. ...
Hogyan került sor a Ciróka Bábszínház meghívására?
A BRAVO! fesztivál igazgatójával több évvel ezelőtt találkoztam egy libereci (Csehország) bábfesztiválon. Mindketten vendégként voltunk jelen. Beszélgetésünk során meséltem neki színházunkról, majd ellátogatott honlapunkra. Nagyon tetszett neki az előadások képanyaga, azóta tervezte meghívásunkat a BRAVO! Fesztiválra. Ennek a meghívásnak most tudtunk eleget tenni, ugyanis egy külföldi vendégszereplés esetében az előadás kiválasztásánál több mindent szem előtt kell tartanunk. A szakmai szempontokon túl gondolnunk kell a díszlet, és a bábok szállítására, az utazók létszámára, ami repülőgép esetében komoly költségtöbbletet jelenthet. Így esett a választás "A kékruhás kislány története" című előadásra.
Hogyan fogadta a finn közönség a darabot?
A külföldi turnék során mindig ez a legizgalmasabb, hiszen a közönség országonként más és más. Előadásunk során nyelvi nehézségekkel nem kellett a nézőknek megbirkózniuk, mivel játékunk szöveg nélküli. Kifejezetten a látványra, zenére és a színészi játékra épül. Ha egy előadás igazán jó, akkor egy ismeretlen nyelv egyébként sem jelent nehézséget a néző számára, mert magából a játékból ki tudja következtetni az esemény fonalát.
Mi az amit a Ciróka társulata a finn bábjátszás megújulásához hozzá tudott tenni?
Nagyon remélem, hogy előadásunkkal nagyban hozzá tudtunk járulni a finn bábosok inspirálásához. A kék ruhás kislány története nem egy megszokott bábszínházi előadás. Sok benne az újító és kísérletező szándék. A különböző bábtechnikák mellett az animáció is helyet kap a játékban.
Milyen tapasztalatokat szereztek kint más társulatoktól?
Kanada, Németország, Franciaország, Dánia és Magyarország kapott meghívást Finnországba. A BRAVO! Fesztivál két évente kerül megrendezésre, amelyen kifejezetten csak külföldi társulatok vesznek részt. A páratlan években pedig HURRA! címmel országos fesztivált szerveznek a finnek, ahol nemzeti társulataik lépnek fel. A szoros időbeosztás miatt sajnos nem tudtuk az összes előadást megnézni. Hat helyszínen kilenc előadást tartottunk, ami állandó díszletépítéssel és bontással, valamint utazással járt. Csupán három előadást láthattunk. Ezek a nemzetközi fesztiválok remek alkalmak arra, hogy tájékozódjunk, milyen előadások születnek a nagyvilágban. Finnországban a legnagyobb újdonság számunkra a közönségtalálkozó volt. A nézők az előadás után ülve maradtak, és várták, hogy a színészeknek feltehessék kérdéseiket. Egy ilyen találkozás segít az élmény feldolgozásában, de a színészeknek is egyfajta levezetés. Az előadásban van egy olyan rész, amikor egy kifeszített vászonra vízfestékkel nem elölről festünk, ahogy egyébként egy festmény megszületik, hanem a vászon mögött. A néző csak azt látja, ahogyan átüt a festék a vásznon, mintha önállóan teremtődnének meg a formák. A gyerekek el se tudták képzeli, hogyan történhetett mindez. Az előadás után maguk is kipróbálhatták, és nem győztek csodálkozni, hogy mennyire egyszerű.
A Színházak Világnapjára is gondolva, van e a Ciróka Bábszínháznak olyan ars poetica-ja, amit igyekszik a társulat a közönség felé megjeleníteni, átadni?
A Színházak Világnapján sajnos nem tudunk a közönséggel együtt ünnepelni, mivel ezen a napon nem tartunk előadást. Bemutatóra készülünk, jövő hét vasárnapján (április 6.) mutatjuk be Janikovszky Éva Bertalan és Barnabás című meséjét, amely egy dakszli ikerpárról és gazdijaikról szól. Mindenképp fontosnak tartjuk nem csak egy-egy világnap alkalmával, hanem az egész évre kivetítve, hogy az emberek járjanak színházba. Hiszünk abban, hogy a színház mindennapi életünk része kell, hogy legyen, ugyanúgy ahogyan rendszeresen olvasunk, vagy játszunk. Életünk része a mese, amivel kisgyerek korban ismerkedünk meg, de akár egész életünkben elkísérhet bennünket. Hétvégi előadásainkra a gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel jönnek, ők ugyanúgy élvezik és szeretik előadásainkat, mert egy jó mese kicsikhez és nagyokhoz is szól, mindenki megtalálja benne azt, amit magáénak érez, amit haza vihet.
