Június 14. LINCOLNI SZENT HUGÓ: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Hugó ágostonos, majd karthauzi szerzetes püspök volt a 12. században.
Korán félárvaságra jutott, megmaradt édesapja azonban követte őt a kolostorba, így utolsó betegségében Hugó ápolta. A szent püspökként is kitűnt a betegápolásban, fölkeresve a bélpoklosok kunyhóit. Etette-itatta, mosdatta, vigasztalta, sőt még meg is csókolta őket, amiért az angol kancellár így gúnyolta: Szent Márton csókjától meggyógyult a poklos, a tiedtől azonban egy se! – Ám Hugó szelíden megfelelt neki: Szent Márton csókjára meggyógyult a poklos teste. Az én csókom nyomán saját lelkem gyógyul.
Püspökként pártfogásába vette a szegény jobbágyokat, akik a földjükre tévedt vadat elijesztették vagy elejtették, így a királyi vadőrök megverték vagy meg is ölték őket. Az egyik erdőhivatalnokot Szent Hugó ezért kiközösítette. Szava azonban magasabbra is elért: az angol uralkodót Isten várható büntetésével tartotta vissza az egyházi javadalmak arra méltatlanoknak adományozásától.
Szigora ellenére temetésén mégis két király, a skót mellett épp az angol uralkodó vitte vállán koporsóját. Pedig sírfelirata is a „királyok kalapácsaként” idézte…
Így e szenthez joggal fordulhatunk a családi kapcsolatok, a beteg- és szegénygondozás, valamint a gazdasági – politikai igazságszolgáltatás ügyében.
