Június 27. ÁRPÁD-HÁZI SZENT LÁSZLÓ: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Szent László életében nagyszerűen megvalósította mind az isten-, mind az emberszeretet eszményét.
Melegen vallásos édesanyja hatására Isten ügyének szolgálatában püspökségeket szervezett, kolostorokat alapított, székesegyházakat emeltetett – köztük az utóbb temetkezési helyéül szolgáló nagyváradi székesegyházat –, és szentté avattatta a magyarság első keresztény példaképeit: István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt.
Emberszeretete megmutatkozott nemcsak népét védő csatáiban, melyekben atyjától örökölt délceg termete, testi ereje és vitézsége révén már 17 évesen győztes hadvezérként tűnt ki, hanem a legyőzöttekkel szembeni irgalmasságában is, hisz a pogány besenyőket és kunokat életben hagyta megtérésük reményében. A korban szintén szokatlan nagylelkűséggel fordult a személyére és trónjára törő rokonai felé, kiknek nemegyszer megbocsátott. A szegényekre is gondja volt: a vasárnapi szentmisékről jövet bőven osztva nekik adományt, miközben népe lelki jólétére is ügyelt, kemény törvényekkel nevelve rá őket Isten parancsainak megtartására, így a magántulajdon tiszteletére.
László királyunk Béla herceg lengyelországi számkivetése idején a lengyel királylánytól, Richezától születvén, a hagyományosan baráti magyar –lengyel kapcsolatok egyik megalapozója is lett.
