Megfakult a pusztai romantika az Alföldön
A csikós programok ideje lejárt, a fejlesztésben új utakat kell keresni
Az Alföldről ma már többen járnak síelni, mint ahányan lovagolnak - egyebek között ezt mondta egy ballószögi lovasfarm tulajdonosa azon a közelmúltban megrendezett tanácskozáson, ahol a lovas szakma vezetői tanácskoztak az ágazat helyzetéről. A lovas hagyományok megkoptak, kevesebb külföldi turista kíváncsi a pusztai romantikára, mit a korábbi években.
Hazánkban a Duna-Tisza közén a legjelentősebbek a lovas hagyományok. A Homokhátságról származnak a legnevesebb fogathajtóink, és a nyolcvanas években itt nyíltak meg az első lovaglásra és vendéglátásra szakosodott tanyák. Az elmúlt napokban Bács-Kiskun megyében két helyre, Kiskunhalasra és Kecskemétre invitálta eszmecserére a térségi lovas szakma vezetőit és vállalkozóit Csontos János, a Nemzeti Lovas Programot koordináló miniszterelnöki megbízott, valamint Magyar Bálint államtitkár. Kiderült: a térség sokat veszített egykori turisztikai vonzerejéből. Az elmúlt években néhány nagy kapacitású lovas fogadó bezárt, mert a több éjszakát eltöltő nyugati turisták elmaradtak, de az egynapos, jórészt a pusztai programokat megtekintő látogatók száma is lényegesen csökkent.
Málik Zoltántól, a hazai lótenyésztők szövetségének Bács-Kiskun megyei vezetőjétől megtudtuk: a térségnek a rendszerváltás óta mintegy ötezerre tehető lóállományának a csökkenése négy éve kezdődött. Jelenleg több mint húszszázalékos a jószágfogyás, ráadásul a meglévő állomány tartási körülményei is egyre romlanak.
Az eszmecserén megjelent lótartók igényei eltértek egymástól. Voltak közöttük, akik az állomány fenntartására kerestek forrást, arra hivatkozva, hogy a jószágot szezonon kívül is táplálni kell. Mások a lószerszámok, a fogatok megújítására igényelnének pénzt. Akadt olyan, aki azt szorgalmazta: fordítsanak pénzt központi forrásból a pusztai lovaglás külföldi propagálásra. Néhány vállalkozó szerint a szezon meghoszszabbítása lenne nagyon fontos, ehhez azonban építeniük kellene egy fedett lovardát, míg mások wellness-szolgáltatásokkal bővítenék a farmjukat. Ez utóbbiakat pályázásra biztatta Csontos János, aki hangsúlyozta: az infrastruktúra és a turisztika fejlesztésére van anyagi forrás. Hozzátette: azért lobbizik, hogy a jövő évi, a regionális operatív programon belül elérhető források közé bekerüljenek a lovas ágazat igényei.
Magyar Bálint sajátos, szétaprózódott területnek nevezte lovas ágazatot, ahol mindenki egyéni küzdelmeket folytat - véleménye szerint ezért nem is tudta felvenni a versenyt a fejlesztési forrásokért zajló küzdelemben a fürdő- és szálloda- lobbival szemben. Hangsúlyozta: a felsőoktatásban már van példa arra, hogy az intézmények együtt pályáznak ménes-gazdaságokkal lovas oktatási célok megvalósítására. Az ilyen képzési központok szükségessé teszik a testnevelő tanári képzés specializálódását, ahol megjelenhet majd a lovas oktatói, valamint a speciális nevelési igényű gyermekek oktatására szakosodott pedagógus is.
Szalontai Zoltán, a ballószögi Silverado lovasfarm tulajdonosa úgy vélte: először a lovas turizmus körüli érdektelenséget kellene megtörni. Véleménye szerint az Alföldről többen járnak el síelni, mint lovagolni. Példaként megemlítette, hogy minden kecskeméti általános iskolában kifüggesztett egy hirdetményt arról, hogy ingyenesen lovagolhatnak nála a gyerekek, és még a szállításukat is vállalta. Lehangoló, hogy összesen tízen jelentkeztek és végül hatan maradtak.
Csoma Sándor minősített lovardát működtet a Hajdú-Bihar megyei Nádudvaron. A Dávid lovastanyán hathektáros területen huszonegy lovat nevelnek. A négy alkalmazottat foglalkoztató vállalkozó érdeklődésünkre azt mondta: számára a legsúlyosabb problémát a vállalkozás drága fenntartási, működtetési költségei jelentik, de sok bosszúság forrása a nehézkes, hosszadalmas pályázati rendszer. Csoma Sándor úgy fogalmazott: a minősített lovardák számára könnyen hozzáférhető pályázati alapokat kell nyitni. Mint mondta, ennek nem csak azért van jelentősége, hogy életben lehessen tartani a lovas vállalkozásokat is, hanem azért, mert ezek a cégek hagyományőrző, kulturális tevékenységet is ellátnak, továbbá sok embernek adnak munkát az ágazatban. A vállalkozó hozzátette: olyan törvényi hátteret tartana ideálisnak, amelyben a pályáztatási lehetőségeket gyorsan és széleskörűen ki lehetne használni, szerinte törvényi szabályozással ennek a feltételeit meg lehetne teremteni.
Egyes térségekben már szerepel az EU-s fejlesztési forrásokból helyi fejlesztési projekteket támogató Leader-programban a lovas turizmus fejlesztése. Borsodban a Bükki Leader Akciócsoport keretén belül elkészített sikeres pályázat segítségével például kizárólag személyszállító lovas postakocsi járatok indulnak a közeljövőben kilenc bükki település - Bükkszentkereszt, Bükkaranyos, Harsány, Kisgyőr, Borsodgeszt, Sály, Bükkábrány, Répáshuta, Tibolddaróc - között. Nagy József, a munkacsoport vezetője elmondta: a komfortos járművek heti egy-két alkalommal fordulnának a falvak között. Véleménye szerint a fejlesztéssel jól jár a térség. A ló vontatta, korhűen kialakított játművek elsősorban a helyi lakosokat szállíthatják, ugyanis a települések közötti közlekedés jelenleg nehézkes, mert az autók előtt lezárt erdei utak kötik össze őket egymással. Emiatt, ha el akarnak jutni a szomszédos településre, körülbelül tíz kilométert kell kerülniük az egyébként is rendkívül forgalmas 3-as úton. A postakocsik azonban átkelhetnek az erdőben.
A helybeliek szállításán kívül a ló vontatta fogatok turisztikai célokat is szolgálhatnak. Nagy József hozzátette: az erdészeti utak festői környezetben vezetnek, ami élménnyé teszi az utazást. A turisták kedvéért a hagyományos megállók mellett szívesen beiktatnak az útvonalba egy-egy borozót is.
Petraskó Tamás évek óta üzemelteti a Bodrogközben, Kisrozvágy melletti, a honfoglalás korát idéző Bezseny falut. Az egyebek mellett hagyományőrző tereplovaglással és lovagoltatással foglalkozó vállalkozó - aki egyben Kisrozvágy polgármestere - úgy véli: a lovas turizmus fellendítésére vonatkozó elképzelések konkrét források nélkül nem életképesek. Petraskó szerint a lovaglás iskolai bevezetése például azért nehezen kivitelezhető, mert arra sem az oktatási intézmények, sem pedig a lovaglással foglalkozók nincsenek felkészülve.
De lassan eljutunk odáig, hogy a hazai lovas turizmus fejlesztésének rövidesen éppen a lóhiány lehet a gátja. Egri Zoltán, a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületének elnöke szerint nem kell hozzá sok idő, hogy - a fanatikus tenyésztőkön kívül, akik egyéb forrásból finanszírozni tudják ezt a tevékenységet - egyre többen abbahagyják a csikók nevelését. Ennek oka, hogy a tenyésztés ma rendkívül veszteséges vállalkozás. Az elnök számításai szerint egy csikó a szükséges állatorvosi vizsgálatokkal, oltásokkal, valamint a kötelező költségekkel együtt körülbelül hatvanezer forintba kerül gazdájának a leválasztásig. Ha a tulajdonos viszont eladja a növendék állatot, jó, ha negyvenezer forintot kap érte. Egri Zoltán azt mondta: léteznek pályázatok, ahonnan némi forráshoz juthatnának a tenyésztők, ám ezek a nehezen teljesíthető feltételek miatt a többség számára elérhetetlenek. Egri Zoltán példaként említette, hogy a támogatások elnyeréséhez kis-, vagy közepes mezőgazdasági vállalkozónak kell lennie az igénylőnek. Ezzel szemben a tenyésztők többsége egyéb foglalkozása mellett foglalkozik a tenyésztéssel. Az elnök szerint olyan támogatási rendszert kellene kidolgozni, amelynek segítségével elérhetnék, hogy ne termeljen veszteséget ez a tevékenység.
(Forrás: www.nol.hu)
