ELVESZÜNK?: Karol Wojtyla lelki műhelyében (15.)
A Galileai-tengeren délutánonként gyakran pusztít vihar. Ekkorra a Földközi-tenger szintjénél 202 m-rel mélyebb vízfelszín fölött erősen átmelegszik a levegő, s a Hermon hófödte csúcsáról a Jordán-völgyén át ide zúduló hideg légtömeggel megütközik. E pusztító jelenség nem érte hát váratlanul a halász-apostolokat s a köztük élő Jézust. Mégis, a Mester „bárkába szállt, s tanítványai követték”, akik közt el is aludt.
A tengeren lévő bárka az emberélet ókortól ismert világirodalmi jelképe. De mintha a keresztény élet veszélyesebb vizeken haladna, s épp Jézus akaratából. Miért enged ilyen nehézségek közé az Úr?
Isten ereje az emberi gyöngeségben mutatkozik meg. El kell jutnunk képességeink, lehetőségeink végső határáig, hogy Isten szüntelen gondviselését egyáltalán igényeljük, felfedezzük… megcsodáljuk. Ahogy a hullámsírtól megmenekült tanítványok csodálkozva fedezték fel Mesterükben a természet Urát.
Isten dicsőségén túl azonban életünk nehézségei más célt is szolgálnak: hitünk próbáját. Vajon hiszünk-e Isten segítségében, miként a tanítványok, akik bajukkal Jézushoz fordultak, vagy továbbra is magunk erőlködünk? S vajon van-e olyan erős hitünk, hogy bizalommal kérjünk, ne úgy, mint a félelemben nyilvánuló kishitűségükért megfeddett apostolok? Isten mindenható jóságát sérti bizalmatlanságunk, hiszen Ő tud és akar is segíteni, oly módon, ahogy az leginkább javunkra válik!
Ezért tanította Pál a kéréssel együtt járó hálaadás fontosságát: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, HÁLAADÁSTOKKAL EGYÜTT. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4,6-7)
Napi evangélium: Mt 8,23-27
Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
