Június 28. SZENT IRÉNEUSZ: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A görög származású Iréneusz a kis-ázsiai Szmirnában született, ahol a 2. században az apostolok közvetlen tanítványa, Polikárp volt a püspök. A tehetséges és művelt ifjú oly figyelmesen fogadta Polikárp Jézusról szóló elbeszéléseit, hogy utóbb szó szerint tudta idézni azokat. Így fontos összekötő lett az első tanúk és a későbbi keresztény nemzedékek között.
Meglett férfiként kivándorolt Lyonba, ahol egy elszigetelt keresztény közösség papjaként szolgált. Neve pontosan ráillett: a ’béke embereként’ ugyanis a viszályokat nem söpörte szőnyeg alá, hanem mindenkor igazságosan és méltányosan megoldotta azokat. Így püspöke őt küldte közvetítőként Rómába, mikor a pápa és a keleti egyházközségek közt ellentét támadt. A fanatikus kis-ázsiai montanisták ugyanis Krisztus közeli visszatérését várták, így püspökök helyett inkább ihletett prófétákat kívántak. Iréneusz ezúttal is sikerrel teremtett egyetértést.
Távollétében azonban lyoni gyülekezete keresztényüldözésnek esett áldozatul, mely során a legjobb 48 hitvalló hívő, köztük az idős püspök, életét vesztette. A megmaradt közösség Iréneuszt választotta vezetőjévé, s missziót indítva hamarosan tapasztalták, hogy a vértanúk vére valóban a keresztények magvetése. A Gallia déli részén élő pogány kelták hittérítése ugyanis fellendülést mutatott: több városban jöttek létre új keresztény gyülekezetek.
Iréneusz nemcsak a pogányokra, hanem az egyházétól eltérő tanokat hirdető eretnekekre is ügyelt. Egy terjedelmes művet írt tévtanaik ellen, összegyűjtve és megcáfolva azokat. Művét, melyben a fennkölt tudással nyert beavatás helyett a teljes szívvel Krisztusba vetett hit szerepét hangsúlyozta, kezdettől nagy becsben tartották. Miként Iréneusz személyét is, aki a hagyomány szerint egy újabb keresztényüldözés során híveivel együtt vértanúhalált halt.
