Június 10/11. SZENT BARNABÁS: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A görög apostol szó ’küldöttet’ jelent, és nem korlátozódik a Jézus által kiválasztott tizenkettőre: ezért nevezheti az Apostolok Cselekedetei Barnabást is apostolnak.
Barnabás ciprusi származású levita volt, s eredetileg Józsefnek hívták. Az apostolok nevezték el Barnabásnak, ami annyit tesz: ’vigasztalás fia’. Nevéhez méltón, rendre ott bukkant fel, ahol valamilyen ígéretes, de még erőtlen kezdeményezés gyámolításra szorult.
A jeruzsálemi ősegyház vagyonközösségét azzal segítette, hogy szántóföldjét eladta, s árát az apostolokhoz vitte legjobb belátásuk szerinti hasznosításra. A pogányok misszióját pedig – saját tevékenységén túl – Pál apostol támogatásával lendítette fel. A megtérő Sault ugyanis, akitől a tanítványok bizalmatlanul elhúzódtak, maga mellé véve bemutatta a főapostoloknak. Később a szülővárosába, Tarzuszba visszavonult Pált szintén ő hívta a jelentős keresztény gyülekezettel rendelkező Antiochiába. Az éhező júdeai testvéreknek itt gyűjtött adományt együtt vitték aztán Jeruzsálembe, majd missziós körutat is együtt tettek az antiochiai egyház megbízásából Cipruson át Kis-Ázsia városaiba. A hittérítés után együtt mentek Jeruzsálembe az ún. apostoli zsinatra, ahol az apostolok és presbiterek határozataként kimondták, hogy a pogányoknak nem kell előbb zsidóvá válni ahhoz, hogy keresztények lehessenek. Ezt követően azonban már nem Pállal, hanem unokaöccsével, a Márknak is nevezett Jánossal indult újabb misszióba.
A Szentírás tettein kívül egy rövid jellemzést is ad Barnabásról: „Derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel.”
