JÉZUS SZÍVE: Karol Wojtyla lelki műhelyében (18.)
Jézus önmagáról és Isten megismeréséről mondott szavai azután hangzottak el, hogy megfeddette hitetlenségükért a bűnbánatot csodái láttán sem tartó városokat. Miután Korozain, Betszaida és Kafarnaum tóparti településeit a pogánylakta városoknál is megátalkodottabbakként a pokol ítéletével fenyegette – s ez mai romjaik láttán be is teljesedett –, Jézus imában Atyjához fordult, dicsőítve Őt azért, amit a történtek alapján akaratáról megértett. Mert semmi sem történik az Atya tudta és akarata nélkül: Ő pedig „elrejtette” Isten dolgainak megértését a törvények és próféták által már évszázadok óta tanítottak elől. Miért? Mert tudásuk, „okosságuk és bölcsességük” eltakarta előlük mindezek lényegét: a szeretetet, aminek fényében felismerhették volna saját bűnösségüket.
Ezért Jézus az Atyát követve azokat hívta magához, akik a farizeusok és írástudók által összeállított 613 szabályban üdvük biztosítéka helyett a fárasztó terhet, tehetetlen „kicsinységüket” érezték meg – helyette saját édes igáját, könnyű terhét, a lelki béke forrását: az egyetlen szeretet parancsát tárva eléjük mások javát néző szelíd és alázatos szívében…
Napi evangélium: Mt 11,25-30
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
