MUNKÁSOK AZ ARATÁSBA: Karol Wojtyla lelki műhelyében (20.)
A néma ördöngös meggyógyításának története arra hívja fel figyelmünket, hogy a magát igaznak vélő ember nem fogadja el Krisztust még csodái láttán sem. Hisz Jézus csak azok számára Megváltó, akik a parancsok fényében felismerték már saját tehetetlenségüket, bűnbetegségüket. Nekik, a „kicsinyeknek”, a „lelki szegényeknek” tud bocsánatot adni, erőt és gyógyulást, s vele Isten országának boldog csodálatát. Mindenki más számára tanítása, működése feddés, ítélet. Intő jel, hogy az Isten dolgaival legtöbbet foglalkozók azok, akik a legkevésbé ismerik fel, sőt elvakultan gyűlölik Isten Fiát: mert a tudás, az erénygyakorlás gyakran nem a bűnbánat alázatához, hanem önigazultsághoz vezet.
Az így jó pásztorok nélkül maradó nép számára Jézus másféle vezetőket kívánt – imára szólítva fel tanítványait. Isten ugyanis annyira tiszteli az ember szabad akaratát, hogy segítségére is csak kifejezett kérésére siet… Az imádság ezért minden jó adomány – várt munkatársainkat is beleértve – záloga!
Napi evangélium: Mt 9,32-38
Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”
