„A jó pap olyan, mint egy igazi cowboy”
Tizenhat éves koráig eszébe sem jutott, hogy akár pap is lehetne. Társasági ember volt, de a diszkózás kimaradt az életéből. Családjával hébe-hóba elmentek szentmisére. Ugyan már elsős kisdiákként járt hittanra, de az áttörést nem ez hozta. Édesanyja egyik volt osztálytársa visszakerült szülőfalujába Kaskantyúra. Papként. Az édesanyja szívügyének érezte, hogy az atya miséire eljárjanak.
– Nem voltam oda ezért a programért. Azonban az évek során, a jó Isten a maga pedagógiájával fokozatosan megszólított és formálta, csiszolta a szívemet, így alakulhatott ki, mintegy négy év alatt a szándék és az igény bennem, hogy szentmisére járjak majd pedig hogy pap legyek – mesél a kezdetekről Tamás.
Az érettségit követően 2005-ben felvételt nyert a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye kispapjai sorába és a szegedi teológiára, majd 2009-ben átkerült a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára. Nem tagadja, volt, hogy megingott. – Bábel Balázs érsek atya sokat idézet mondata jut eszembe miszerint Isten tud görbe vonalon is egyenesen írni. Voltak akadályok. Volt, hogy úgy éreztem összeroppanok, de azt sosem éreztem, hogy ezek azért gördülnek az utamba, hogy megállásra, a küzdelmek feladására kényszerítsenek. Sőt, inkább megerősítettek a hitemben és az elhivatottságomban – mondja.
Tamás augusztustól káplán lesz Kecskeméten a széchenyivárosi Szent Család Plébánián. Addig azonban még vár rá egy Hegyalja Fesztivál, ahol az ökumenikus sátorban szolgál majd. Lelkigondozást végeznek, igény szerint. És, ha minden jól megy pénteken este egy koncert erejéig saját igényeit is szem előtt tarthatja, ekkor lép ugyanis színpadra a Dalriada folk-metal együttes.
Egy percig sem tagadja, hogy olyan világi dolgok is érdeklik, mint a horgászat és a western világa. Utóbbi alapgondolatait meggyőzően köti a papi hivatáshoz. – A jó pap olyan, mint egy igazi cowboy. Sehol sem ver gyökeret, de mindenütt megtalálja önmagát, ugyanakkor ha szólítja a kötelesség, képes anélkül továbbállni, hogy az mély sebeket ejtene lelkén.
Kérdésünkre, hogy volt-e már szerelmes azonnal válaszol. – Voltam, és ennek nagyon örülök. Még a teológia első éveiben találkoztam ezzel az érzéssel, így hála Istennek, még a kezdet kezdetén mérlegelni, dönteni tudtam. Rövidesen kiderült, hogy nem erre a szerelemre vágyom. Az Úr Jézussal való kapcsolatom végül felülírta bennem ezt az érzést.
