A KITARTÁSRÓL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (23.)
Kiküldetésük előtt Jézus világosan beszélt apostolainak a rájuk váró üldözésekről. Nem hitegette őket: a kiválasztottság, a mennyei hatalom sem mentesít a kereszthordozástól, az életáldozattól, sőt inkább elrendel rá.
A legvédtelenebb jószágok közé tartozó bárányokhoz hasonlította küldötteit egy kegyetlen világban. Kiszolgáltatottságuk nemcsak az adakozó szeretet kihasználhatóságából fakad, hanem abból a belső kínból is, melyet a tanításukat és életpéldájukat elutasítók lelkiismeret-furdalása okoz. E kínt csak a belső hozzáállás megváltoztatása, vagyis a lelkiismeret, s vele Krisztus követése tudná örömmé formálni, az ösztökének ellenálló emberi természet azonban inkább a külvilágot alakítaná át: elpusztítva a krízis felidézőit, az apostolokat, keresztényeket, még ha családtagok is.
Krisztus nem kívánt fölösleges véráldozatokat, inkább óvott a szükségtelen mártíromságtól. Felkínált védelmi fegyverei a kígyóval jelképezett földi valóságot tudomásul vevő, azzal számoló okosság, az óvatosság; és a galambbal jelzett Szentlélek mennyei bölcsességének keresetlen egyszerűségű ajándéka, mely minden hívőnek megadatik a tanúságtétel próbáiban. Hisz földi életünk végső célja Isten szeretetének megismerése és viszonzása másokat is Hozzá vezető szeretettel. Ehhez a végső célhoz kapták s kapják meg az apostolok az Úr áldását – biztosítva számukra a hatalmasok és pogányok előtti tanúságtétel lehetőségét bírósági eljárások és bántalmazások által.
S vajon az egykori apostolok nem féltek ezek hallatán? A Mester is félt vért verejtékezve. Ezért nevezte az üdvösség feltételének a kitartást, amit közeli eljövetele ígéretével serkentett. Ő valóban eljön mindnyájunkhoz röpke földi éltünk végén – s hihetünk az Érte oly sokat tűrt Pál vigasztalásának: „ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk” (Róm 8,18)!
Napi evangélium: Mt 10,16-23
Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
