Július 13. SZENT II. HENRIK: Szentek közössége a Wojtyla Házban
II. Henrik az egyetlen szentté avatott német császár. Neki sem volt könnyű dolga: atyja az a bajor herceg, aki Civakodó Henrik néven vált ismertté, s akitől II. Ottó császár ellentétük miatt elvette hercegségét. Bizonyára a császár utasítására az ifjabb Henriket papnak nevelték a hildesheimi katedrális iskolájában, majd Szent Wolfgang püspöknél. Atyja időközben visszanyerte hercegségét, így annak halálával előbb bajor herceg, majd II. Ottó halálával a német birodalom császára lett huszonkilenc évesen, 1002-ben.
II. Henrik kiváló politikusnak bizonyult. Higgadt tárgyilagossága és szívós célratörése révén birodalma határait nemcsak megvédte, hanem ki is terjesztette.
Közben mindvégig gondja volt az egyházra. Újjáalapította a merseburgi missziós püspökséget, és megalapította a bambergit. Bőkezű adományokkal látta el a püspökségeken túl az általa létesített templomokat, kolostorokat is. Egyben felvirágoztatta az akkoriban lehanyatlott szerzetesi életet a bencés regula szigorú szellemében, birodalomszerte terjesztve a cluny reformokat. Mivel gyermektelen maradt, minden vagyonát az egyházra hagyta – Krisztust választva örököséül. Szép megnyilvánulása volt ez az egész uralkodását átható gondolatnak: az Istentől kapott javakat kötelesség elsősorban Isten házaira fordítani.
