A FELÜDÍTŐ IGA: Karol Wojtyla lelki műhelyében (27.)
Valóban, Jézus tanításából ezúttal egy paradoxon tűnt elő: felüdülést ígért – igájának felvételével. Ennek értelmezéséhez épp tegnapi könyvtári élményeim nyújtottak adalékot. A hőségben megizzadva fel akartam adni aznapi olvasótermi teendőmet, aztán mégis folytattam. Hamarosan hűvös szellő lebbentette fel az elhúzott sötétítő függönyt, és jól érezhetően lehűltem, úgy, hogy többé nem is gondoltam a meleggel. Ugyancsak tegnap felütöttem Loyolai Ignác lelkigyakorlatos könyvét, s ott nyílt ki, ahol az elhatározásaink melletti kitartásra buzdít: a nehézségekre fokozott terheléssel válaszolva. Talán úgy, mint a megerőltetéstől izomlázas sportoló, aki fájdalmára nem ágyba fekvéssel, hanem kocogással nyer enyhülést… Így csakugyan igaz, hogy a teher, az „iga” felvállalása hoz megkönnyebbülést, „édességet” életünkbe. Vagyis a kereszthordozás készsége a szenvedéstől való felszabadulás, a boldog élet kulcsa.
Mi kell ahhoz, hogy az ember állandóan képes legyen erre? Jézus két jellemvonás elsajátítását kívánta meg: a szelídségét és az alázatét. A szelíd ember senkivel és semmivel nem ellenséges még szívében sem, mivel semmit nem kíván magának megszerezni. Ezért kapták a boldog-mondásokban a szelídek azt az ígéretet, hogy „övék lesz a föld”, vagyis lemondásuk által mindent megnyernek. Az alázatos ember – ahogy a magyar nyelv bölcsessége jelzi – mindenki más alatt állónak érzékeli magát, ezért szolgálni igyekszik őket. Így a rájuk vonatkozó szentírási ígéret „felmagasztalásukról” szól. – Az aranyszabály (Mt 7,12) tükröt tartó lelki törvényszerűsége szerint.
Napi evangélium: Mt 11,28-30
Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
