Július 25. IDŐSEBB SZENT JAKAB: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A Mester környezetében ketten is viselték a Jakab nevet, ezért különböztették meg a ma ünnepelt szentet „idősebb” jelzőjével az Úr hasonló nevű ifjabb rokonától.
A Betszaidából származó Jakab apostol a halász Zebedeus fia és János evangélista bátyja volt. Mindkettőjüket hálójuk mellől hívta meg tanítványának az Úr, akitől a „mennydörgés fiai” nevet kapták, amiért a szállást nem adó szamaritánusokat villámmal akarták elpusztítani. Jakab hirtelen haragja mellett nagyravágyásáról emlékezik még meg a Szentírás, mikor anyja, Szalome közbenjárásával Jánossal együtt az első helyet kívánta magának Jézus országában. Hibái ellenére tagja volt a legszűkebb, háromfős tanítványi körnek, amely jelen lehetett még Jairus leányának meggyógyításánál, Jézus Tábor-hegyi színeváltozásánál és Getszemáni kertbeli vérizzadásánál is. Nem véletlen, hisz a kör mindhárom tagja különleges szerepet kapott Jézustól: Péter az egyház feje lett, János a Mester szeretett tanítványa, Jakab pedig az első vértanú az apostolok között. Pál apostol az egyház oszlopaiként emlékezett meg róluk. Jakab Jézus jövendölése szerint valóban kiitta a szenvedés kelyhét, mivel a jeruzsálemi gyülekezet vezetőjeként Heródes Agrippa zsidó király lefejeztette.
A hagyomány szerint földi maradványait utóbb Jeruzsálemből Hispániába vitték, ahol compostellai sírja a középkor egyik legnépszerűbb búcsújáró helyévé vált. Hogy – vélhetően az arabok elől – épp Hispániába vitték hamvait, annak okát adhatja egy másik hagyomány, mely szerint Jakab missziós útján a mai Spanyolországig eljutott, ahol sikertelensége miatt kedvét vesztve a Szűzanya jelenésével megvigasztalta, s ahol hét megtérítettje utóbb püspök lett.