Július 28. SZENT JUSTINUS: Szentek közössége a Wojtyla-házban
Justinus, az olasz származású lazarista szerzetes a pápa kérésére a mai Etiópia területén szolgált a 19. században. Jó misszionáriushoz méltón nem a körülmények kényszeréből, hanem meggyőződésből alkalmazkodott az abesszín nép életmódjához: egyszerű ruháival, ételeivel, lakhelyével egyaránt a helybéli szokásokat követte, miként böjtjeiket is megtartotta, és nyelvüket is elképesztő gyorsasággal megtanulta. Mindezzel annyira megnyerte a fejedelem rokonszenvét, hogy egy Egyiptomba tartó egyházi küldöttség vezetőjévé tette, sőt Justinus kérését is teljesítette, hogy csoportjával Rómába és a Szentföldre is elzarándokolhasson. Tizennégy hónapig tartott e viszontagságos út, melyen társai sok bosszúságot is okoztak neki, de volt, aki megtérésével örvendeztette meg. Visszatérve még többen követték keresztény hitében az afrikai tévhitűek, pogányok és muzulmánok közül, így egy kisszemináriumot is létesített a papneveléshez. Közben püspökké szentelték, de csak titkon, mert az Abesszínia élére került uralkodó központosító törekvéseivel a katolikus egyházat is sújtotta, üldözte. Justinust előbb bebörtönözték, majd kiutasították az országból. A tengerpartra tartva végkimerülésben halt meg hatvanévesen a sivatagban.
