Július 29. SZENT MÁRTA: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Mártáról egy betániai testvérhármas egyik tagjaként: Lázár és Mária mellett emlékeznek meg az evangéliumok. Betániai házuk a vélhetően özvegy Mártáé volt, aki magához fogadhatta a szintén megözvegyült és gyermektelen Lázárt és húgát, Máriát, aki a hagyomány szerint soha nem ment férjhez. Mivel az Olajfák-hegyének keleti lejtőjén épült falujuk a szent városhoz közel volt, s mert Jézus mindhármukat szerette, jeruzsálemi útjai során rendre náluk szállt meg.
Egy alkalommal a háziasszonyként sürgő-forgó Márta meg is neheztelt a Mestert lábainál hallgató „tétlenkedő” húgára. Jézus azonban pártját fogta Máriának, aki az el nem vesző jobbik részt választotta. Az Egyház a lelki élet két alaptípusát látja e nővérekben: Márta az aktív jótékonykodást, Mária pedig a csendes szemlélődést testesíti meg. Mindkét típusnak helye van. Jézus az Istenre figyelés nélküli, s így a lelki békét, testvéri szeretetet is megbontó, túlhajszolt aktivitástól óvta Mártát, s attól, hogy értéktelen semmittevésnek vélje az Istennel csendben töltött időt. Hisz Márta csak olyan kenyeret süthet, mely után fogyasztója újra megéhezik, a Mártát tápláló Élet Kenyere, Krisztus maga azonban örökre betölti a lélek Nélküle kínzó ürességét. – Márta megtanulhatta a leckét, hisz hat nappal Jézus húsvétja előtt a leprás Simon házában is felszolgált Jézusnak, folytatva háziasszonyi tevékenységét, de már nem feddte az ezúttal is Mesterére ügyelő, Őt olajjal megkenő húgát. Mártát ezen tettei miatt tisztelik a háziasszonyok védőszentjeként, s ábrázolják gyakran kulcscsomóval vagy főzőkanállal a kezében.
Egy további, evangéliumban megörökített találkozására Jézussal Lázár feltámasztásakor került sor. A nővérek már Lázár betegségekor üzentek az Úrért, Ő azonban csak annak halála után érkezett meg. Mária mégis megőrizte Mesterbe vetett bizalmát, ezért Jézus beteljesítette hitét – feltámasztva a szeretett testvért.
A hagyomány és a legenda a testvérek sorsáról azt tartja, hogy a 40 körül kitört jeruzsálemi keresztényüldözésnek a Márta házában találkozó gyülekezet is áldozatul esett. Egy vitorla, kormánylapát és evező nélküli hajón a tengerbe akarták veszejteni őket, de a gondviselés kegyelméből Galliában partot értek, s hitükről tanúskodva Lázár püspök, Mária remete, Márta pedig betegápoló és szegénygondozó lett.
