Augusztus 1. LIGOURI SZENT ALFONZ: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A nápolyi nemes családból származó Ligouri Alfonz már tizenhét évesen doktorált egyházi és polgári jogból, s keresett ügyvéddé vált. Egy ízben azonban pere közben jött csak rá, hogy valamit rosszul értelmezett, s hamisságot védve alulmaradt.
A felkavaró élmény hatására papi pályára lépett. Szülővárosában szolgálva a 18. századi barokk dagályos nyelvezete ellenére egyszerűen, a nép számára is érthetően beszélt, akik templomon kívüli hitoktatására lelkipásztori segítőket is képzett.
A sok munkától kimerülten egy kis hegyi faluban pihenve észrevette a helybéli pásztorok és parasztok elhagyatottságát. Mivel velük senki sem törődött, létrehozta értük a redemptoristáknak nevezett Megváltó misszionáriusainak kongregációját. A társaságba jelentkezők gyakran iskolázatlanok voltak, ezért Alfonz tankönyveket írt számukra. A nép által énekelt dalok kétértelmű vagy ostoba szövegére felfigyelve pedig a különben szép dallamokhoz verseket költött. Az is feltűnt neki, hogy sokan nem jártak gyónni, mivel az nem hozott számukra vigaszt és lelki gyógyulást. Alfonz ekkor a gyóntató atyák számára készített erkölcstani könyvet, hogy bölcsen és irgalmasan bánjanak a bűneik miatt szenvedőkkel. Népmissziót is gyakran vezetett, mindenkor jótékony változásokat hozva a települések életébe.
Hatvanhat évesen a pápa kívánságára püspökséget kellett vállalnia betegeskedései ellenére. Isten kegyelméből azonban megőrizte tisztánlátását, remek tanácsadó képességét és humorát. Kilencvenegy életéve alatt számtalan lelki könyvet is írt, melyek közös vonása az Isten szeretetén érzett ámuló hála volt.