A KÉRŐ IMÁDSÁGRÓL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (40.)

A kérő ima Isten előtti kitárulkozás, önfelajánlás, s nincs egyenes összefüggésben kívánságaink teljesültével. Isten elé vitt kéréseink csak akkor válnak valóra, ha azok mások javát, s így végső célunkat, üdvösségünket szolgálják. Kéréseink által nem körülményeink, hanem mi magunk, a hozzáállásunk változik meg. – Ezek a gondolatok jöttek ma elő különféle tapasztalataink alapján.

Meglepő, hogy az irgalmas Jézus nem teljesíti első szóra egy rászoruló kívánságát. Ennek oka azonban Atyjától kapott küldetésének követése, e küldetés kereteinek betartása. – Megszívlelendő tanítás van ebben: ne kapjunk bele mindenbe, tartsuk magunkat kijelölt feladatainkhoz!

Így inkább az a meglepő, hogy miért engedett Jézus mégis az unszolásnak. A kánaáni asszony viselkedése a kérő ima helyes lelkületére irányítja figyelmünket. Három visszautasítást kellett elviselnie az evangélium tanúsága szerint, ő azonban mindezek ellenére állhatatos maradt. Állhatatos, de nem tolakodó vagy követelőző! Kitartása mellett épp alázatossága figyelemre méltó, hisz Jézus nemcsak hogy szóra sem méltatta, hanem utóbb még kutyának is nevezte. Ő azonban elfogadta ezt, belehelyezkedett a képbe, s abból felelt meg oly okosan, hogy kivívta a Mester elismerését: az asszony kitartó alázata mögött hitét dicsérve. S talán az sem mellékes, hogy a kánaáni asszony közbenjárt megszállott lányáért, kérését tehát az anyai szeretet sugallta, nem saját hasznának keresése.

Állhatatosság, alázat, okosság, hit és szeretet – az ilyen erényekkel felruházott lélek Krisztust is meggyőzi kérésével!

Napi evangélium: Mt 15,21-28

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.

Kövessen minket a Facebookon is!