Augusztus 3. EYMARD SZENT PÉTER: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Eymard Péter élete azt példázza, hogy az egyszerű élet is lehet nagyszerű, ha magasrendű célja van. Ezt a célt Péter már kisgyermekként megtalálta édesanyja által, aki templomba vezetve őt mesélt neki a szentségi Jézusról. Legszívesebben mindig előtte térdelt volna, de szegény családban nevelkedvén neki is ki kellett vennie részét a munkából édesapja kovácsműhelyében. Így csak esténként járulhatott a kenyér színe alatt rejtőző Krisztushoz. Pap kívánt lenni, de az anyagi gondok ezt is megnehezítették. Útját ezért a Szűzanyára bízta, kinek segítségével 1834-ben megtarthatta első szentmiséjét.
Plébánosként, majd püspöki helynökként is legfőbb célja az Oltáriszentség tiszteletének terjesztése volt elsősorban példája által. Szentmiséire például kétórás imádsággal készült, majd kétórás hálaadással zárta őket. Papokból megszervezte az Oltáriszentség Társulatát, melynek tagjai előbbre valónak tartották a lelkipásztorkodásnál a szentségi Jézussal időzést, abban a meggyőződésben, hogy munkájuk sikere ebből a szentségből forrásozik. A világi férfiak és nők számára pedig megalapította az Oltáriszentség Szolgáinak Egyesületét.
Eymard atya életének tanulsága ma különösen időszerű, mikor mindenki hatni akar, s igyekszik ehhez sietősen minden lehetőséget megragadni. Igazán jelentőset és maradandót ugyanis csak az alkot, aki a megfelelő időben elvégzi azt a talán apró részfeladatot, amit az Úristen bíz rá. Isten akaratának felismerése azonban imádságos lelkületet igényel, az ima pedig időt, hisz a személyes kapcsolattartás még az emberekkel sem korlátozódhat pusztán üdvözlésre…
