Augusztus 12. REGENSBURGI BOLDOG BERTOLD: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Bertold a középkori Germánia legnagyobb hatású egyházi szónoka volt. Prédikációit gyakran a szabad ég alatt tartotta, mert – a hagyomány szerint olykor százezer főnyi – hallgatósága nem fért el a templomokban. Ilyenkor emelvényt ácsoltak, melynek tetejére zászlót tűztek, hogy lobogása jelezze a szélirányt a hívek kedvező elhelyezkedéséhez.
Nemcsak szűkebb hazájában, Bajorországban, hanem külföldön is hirdette Isten Igéjét: Svájcban, Cseh- és Morvaországban, sőt Magyarországon is. Német nyelvterületen kívül ugyan tolmács segítségét vette igénybe, de tüzes meggyőződése így is megtette hatását – helyreállt az emberek lelki egyensúlya, megátalkodott bűnösök tértek meg, égbekiáltó igazságtalanságok rendeződtek.
Szolgálatára igen nagy szükség volt, hisz a 13. század erkölcsi-lelki szintje mélyre süllyedt. A Német Birodalomban például a császári trón megüresedése nyomán bűnözés és eretnekségek terjedtek, hazánkban pedig a tatárjárás sokáig ható megrázkódtatása és a királyi ház trónviszálya mellett a pogány kunok betelepítése okozott súlyos gondokat, mivel a jövevények vadsága és szokásai a magyarságban is megingatták a keresztény hitet. De a vallásos buzgóság torzulásai is jelentkeztek: az önostorozó, flagelláns mozgalom és a zsidóüldözés.
Bertold mindezen helyzetekben azért tudott hatni a tömegekre, mert – túl a ferencesek szigorú vezeklő életmódján nevelt életszentségén – különös érzéke volt hallgatói igényének felismeréséhez, s lelkiismeretük megszólításához. Ezért a pápák is igénybe vették szolgálatait kényes diplomáciai ügyek elintézésekor.
Hogy hazánk milyen sokat köszönhet a bajor ferences missziójának, jól mutatja, hogy sírját még két évszázad múltán is leginkább magyar zarándokok látogatták.
