MÁRIA ÚTJÁN: Karol Wojtyla lelki műhelyében (48.)
Evangéliumi személyek ünnepein az Egyház változtat az ’örömhír’ olvasásának rendjén, s az ünnepelt szent életének vonatkozó eseményét adja elénk. Nagyboldogasszony napján, azaz Mária mennybevételekor azonban hiába keresnénk erről szóló szentírási idézetet: e hittételt ugyanis csak 1950-ben szentesítette XII. Pius pápa magán-kinyilatkoztatás és az Egyház hagyománya alapján. A dogma szerint a Szűzanyát „elszenderedése” után Fia testestül-lelkestül a mennybe emelte, megdicsőítette, mert a zsoltár nyomán (Zsolt 16,10) Jézus „sem engedte, hogy szentje romlást lásson”. S valóban, az Egyház nem is őriz a Szent Szűz testéből ereklyéket.
Nagyboldogasszony az Egyház három parancsolt ünnepének egyike: a születés és a halál-feltámadás kérdéskörei után a túlvilágra irányítja figyelmünket, hisz földi létünk végső célja a halálon túli örök sorsunk eldöntése. A mennybe vezető utat mutatja a Szűzanya ünnepével és életpéldájával egyaránt.
Az ünnephez kapcsolt evangéliumi rész is ehhez nyújt segítséget: kiemelve Mária önzetlen szolgálatkészségét, hitét, hálás lelkületét és alázatát – mint üdvösségünk útjelzőit. Miben nyilvánultak meg ezek? Önzetlen szolgálatkészsége idősebb rokonának, a várandós Erzsébetnek fárasztó úttal járó meglátogatásában, és három hónapos, Keresztelő János megszüléséig tartó segítésében. Hite abban, hogy bár az Erzsébettel történt csodáról „csupán” Gábriel híradásából értesült, ő mégis hitelt adott neki, miként saját természetfeletti foganásának is. Hálás lelkülete csodálatos isten-magasztalásában, a ’Magnificat’-ban, mely az evangéliumok mindössze néhány imájának talán legszebb darabja. Sokat imádkozó, az Úr nagy tetteiről szüntelen megemlékező lélek ujjongva rögtönzött alkotása ez. Alázata Erzsébet szolgálatából és Isten magasztalásából egyaránt kitetszik, miként abból is, hogy kiválasztását, megváltásban betöltött szerepét épp kicsinységének és Isten hűséges irgalmának tulajdonította.
Adassék meg mindnyájunknak, hogy erényeiben követve „Boldogasszony Anyánkat”, mennyei otthonába is eljuthassunk!
Napi evangélium: Lk 1,39-56
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
