Augusztus 17. KOLBE SZENT MAXIMILIÁN: Szentek közössége a Wojtyla Házban
KolbeMaximilián lengyel munkáscsaládban született. Kezdetben katona akart lenni, hogy hőstetteket vihessen végbe, de egy ferences misszió hatására más életcélt talált: az akkor indult lwowi kisszemináriumba jelentkezett, majd Rómában végzett teológiai tanulmányokat. Pappá szentelése után hazatérve kórházi káplánként és szemináriumi tanárként szolgált, megszervezte egy vallásos folyóirat kiadását, létrehozott egy Mária-társulatot, és tüdővészes gyógykezelései ellenére néhány rendtársával hét évet töltött a japán misszióban.
A nácik az elfogott sok pap és lelkész között Kolbe atyát is deportálták: 1941 májusában került Auschwitzba, ahol egy rab szökése miatt büntetésből éhhalálra ítélt tíz fogoly egyike lett, helyettes áldozatként jelentkezve egy családját sirató társa helyére. A mindössze másfél méter magas, ablaktalan éhségbunkerből máskor vadállati ordítás hallatszott, Kolbe atya gyóntatása és békéltetése hatására azonban ima és énekszó szűrődött ki. Az utolsóként életben maradt szentnek a harmadik héten azonnal ölő mérget fecskendeztek a karjába, hogy a bunkert szabaddá tegyék egy újabb csoportnak. Holttestét a krematóriumban elégették, hamvai így nyomtalanul eltűntek, de híre gyorsan terjedt, hisz megvalósította Jézus szavait: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”
