Megszegte az új kenyeret a Wojtyla család
Képgaléria
Az ünnepség utóbb a reformátusok konyhája által küldött ebéddel folytatódott, amit a Bács-Zöldért görögdinnyéje, a Jakó cukrászda fagylaltja, valamint Szentkirályi Ásványvíz és hajósi vörösbor egészített ki a Fantázia Virágbolt szép csokraitól díszes asztaloknál.
- A Kiskunfélegyházi Malom Kft. 1999 óta működik, jelenleg mintegy 420 szakembert foglalkoztatunk – nyilatkozta lapunknak az ünnepség végén Csikász János. – Öt megyében 64 saját mintaboltot működtetünk, emellett több száz partnert (üzletet, intézményt) látunk el pékáruval. Ennek érdekében naponta 250 mázsa kenyér, 120 ezer darab kifli és zsemle, valamint 40 ezer töltelékes sütemény kerül ki üzemeinkből. Jelentős a konkurencia, de szerencsére a minőség iránti elkötelezettségünk eddig stabil népszerűséget eredményezett számunkra. Egyébként a kiváló alapanyag, a gondos szakmunka és a kitűnő receptúra, technológia a titkuk a jó pékáruknak.
- Soha nem fordítunk hátat, ha azt tapasztaljuk, hogy valamilyen nemes ügy sikere érdekében, szükség lehet a segítségünkre. Sajnos azt látjuk, hogy egyre több a mai világban az olyan szegény család, melynek a mindennapi kenyér előteremtése is gondot jelent. A Wojtyla Ház szervezetten, intézményesített formában gondoskodik ezekről a nehéz sorsú családokról, ezért nyújtunk feléjük – pékáruinkkal teli – segítő kezet, nem feledkezve meg arról, hogy adni csak az tud, akinek van miből…
Dr. Drozdik Ferenc a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságának vezetője magánemberként vett részt a Wojtyla Háznak ezen a Szent István napi ünnepségén.
- Egy éve meghívtak ebbe az intézménybe egy előadásra, s akkor tapasztaltam, mennyire sok elesett, szegény emberen igyekeznek itt segíteni – mondta el lapunk riporterének dr. Drozdik Ferenc. – Úgy döntöttem, hogy lehetőségeim szerint, magánemberként is igyekszem segíteni ennek a barátság központnak a karitatív munkáját. Különösen megható, hogy nem csak a mindennapi betevőért jöhetnek ide a rászorulók, hanem a jó szóért, a közös imáért és programokért is. És külön öröm számukra, ha ezt közismert emberektől kapják, mert bizonyára egy kis melegséget visznek az ilyen élmények a nehéz sorstól megfáradt szívekbe. Sok hasonló intézmény, civil kezdeményezés kellene az országban, hogy amíg megszűnnek a gazdasági krízis okozta problémák, elviselhetőbb legyen a szegények élete.
