Augusztus 26. KALAZANCI SZENT JÓZSEF: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A gazdag spanyol családból származó Kalazanci József előbb pap, majd püspöki helynök lett, s bár fényes jövő várt rá, mégis úgy érezte, Isten másra hívja. Rómába utazott, ahol öt évet töltött, míg megértette, hogy az utcagyerekeket, az elzüllő fiúkat kell segítenie. Mivel józanul átlátta, hogy ez csak taníttatásukkal lehetséges, két paptársával maga vállalkozott a feladatra. A hivatástudat legyőzte benne a sorsa felett érzett aggodalmat, s a gondviselés hamarosan segítségére is sietett: a szegénynegyed plébánosa két szobát ajánlott fel, a hívek pedig kegyes adományokat – innen az 1597-ben indult iskola, s az azt szolgáló rend ’kegyes’, latinul piarista elnevezése.
A színvonal nem a szegénységhez, hanem az immár szerzetesrendbe tömörült paptanárok lelki-szellemi színvonalához igazodott, így hamarosan féltékenységet vívtak ki más, nagy múltú iskolák, s az addig csak előkelőkből kikerülő államférfiak részéről. A szervezett támadás eredményeként Kalazanci Józsefet leváltották a rend éléről, s egymás után két, arra alkalmatlan és méltatlan rendtag vette át a vezetést. Az ezt követő berzenkedés miatt pedig a pápa megtiltotta a további tagfelvételt. Így a piarista iskolák hanyatlani kezdtek, elnéptelenedtek, s több intézmény megszűnt. A kilencvenéves alapító szeme láttára omlott össze életműve, Róma népe azonban továbbra is szerette: halálos ágyához sorban vonultak utolsó áldását kérni.
Valóra vált jövendölése szerint nyolc év múlva a piaristák ismét szabadon működhettek. Az áldozatos életű szentet 1948-ban a pápa a katolikus népiskolák égi pártfogójává nyilvánította.
