A SZENT PÁL KIÁLLÍTÁS ÉRSEKI MEGNYITÓJA
Vasárnap délután ünnepélyes keretek között nyílt meg Bács-Kiskun megyében, a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegyében a Szent Pál apostol születésének 2000. évfordulóját köszöntő emlékév. A Cifra Palotában Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnökének köszöntője után Dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskeméti érsek nyitotta meg a népek apostolára is emlékező szakrális tárlatot. (Az ott elhangzottakat adjuk közre most.) 18 órától a Nagytemplomban koncelebrált szentmisén a jubileum egyházi meghirdetése is megtörtént. (M.F.)
Hölgyeim és Uraim!
Már nem is kellene szólnom semmit sem az Elnök Úr szavai után – kezdte beszédét Dr. Bábel Balázs metropolita.
Egy püspököt egyszer meghívtak, mert váratlanul felkértek egy előadás megtartására, amely szerintem egészen jól sikerült. Csodálkoztak is rajta. Közvetlen előkészület valóban csak öt perc volt, de a távolabbi 50 év – mondotta. Kicsit így vagyok én is: ha nem is 50, de 40 éve már biztos, hogy foglalkozom a Szentírással, nevezetesen Szent Pál apostollal is. A bőség zavarában az ember nem tudja, mit is mondjon. Itt már egy-két héttel ezelőtt, Kecskeméten is tartottam egy órás előadást Szent Pál apostolról, mi több, az országosan felolvasott körlevelet is én írtam – még ha úgy is van aláírva, hogy Balázs érsek–, a Püspöki Karon belül.
Miért lett ez a vidék Szent Pál fennhatósága alá helyezve az egyházban? Hiszen Bács Vármegye onnét vette át a Kalocsa-Bácsi érsekség címerébe Szent Pál Apostol alakját. Azért, mert akkoron ez az ország egyéb más tájainál is missziósabb vidék volt. Mint köztudott, két érseki székhelye volt a Kalocsa-Bácsi egyházmegyének, ebben egyedülálló volt, és a Bácsnak volt a címerében Szent Pál apostol, mert az a vidék tele volt eretnekekkel, a bogumilokon át a feltörekvő iszlámmal együtt sokféle. Ezért egyházunk fő apostolát kellett megtenni a vidék fő pártfogójául, hogy legyen erőnk ebben a missziós munkában.
Ez a Szent Pál Év a világegyházban, a katolikus egyházban kezdődött, szemben a Biblia Évével, amit a protestáns testvérek kezdeményeztek, és mi vettünk át. Csak magyar jelenség a Biblia Éve, nem úgy Szent Pál apostol éve, amely mind az ortodoxokat és most már a csatlakozó protestáns testvéreket is érinti. Már Damaszkuszban megnyitották az Évet, tegnap Kalocsán is, és Rómában is, Szent Pál apostol bazilikájában egy vesperással, tehát egy ünnepi vecsernyével, a római pápa vezetésével kezdik el a nagy testvéregyházak Szent Pál ünneplését.
Mit adhatott nekünk, magyaroknak Szent Pál apostol a vallási tanításon túl? Hozzásegített bennünket egy kifinomult nyelvhez. Ugyanis az evangéliumokat lefordítani sokkal egyszerűbb dolog, általában azokkal kezdik egy-egy nép misszionálását. Hiszen olyan magától értetődő Lukács vagy Máté evangelista is – az egyszerű embereknek –, ahogy a történeteket elmondja, s talán a jézusi példázatok is közel hozhatóak az emberi értelemhez. Mi több, még a Biblia Pauperumok világában is lehet ábrázolni ezeket.
De kérdem én, a „megigazulást” fel lehet festeni a falra? Márpedig Szent Pál apostolnak ez volt a fő kérdése: hogy válik az ember igazzá Isten előtt? S mint tudjuk, annak idején ez egy ütközőpont volt a keletkező reformáción és a katolikus egyházon belül. De azért ennek megvolt a lelki haszna: hogy miközben vitáztunk és csatáztunk, finomodott a teológiai gondolkodásunk, s a nemzeti nyelvekre lefordított bibliák is. Ortega y Gasset írja, hogy amíg Péter apostol visszamlékezett mindarra, ami Jézussal történt, és megírta, amit prédikált és elmondta Márknak: ebből lett az evangélium. Ellenben Szent Pál a nagy istenélmény után gondolkodott róla, ebből lett a Teológia, az Isten tudománya. Nem a genitivus subjectivus, hanem a genitivus objectivus értelmében. Mi még, akik tanultunk latint, tudjuk, mit jelent. Tehát ezt a tudományt megfogalmazni, ahhoz egy nagyon árnyalt nyelv kell, hogy a finomságokra is odafigyeljünk. És ha erre gondolunk, akkor a reformáció korának vitairatai –melyek mindkét részen megkövetelték, hogy mind pontosabb görög fordítást adjanak a hívek kezébe–, a magyar nyelvre üdvös áldást hoztak. Ki tudunk fejezni olyan fogalmakat, amit annak előtte nem tudtunk. Mert a törvény és az üdvösség ingyenessége: a kegyelem! A Szentlélek gyümölcsei, a Szentlélek karizmái: ezek mind olyan fogalmak, amelyek addig ismeretlenek voltak magyar nyelvünkön. Tehát már ezért is hálásak lehetünk mi magyarok mér Szent Pál apostolnak.
A fő kérdés, az, ami Szent Pálé is volt. Mi az emberi életnek a célja? A minap az Info Rádió szólított meg: arról tudjuk, hogy fél perces hírekben akar egzisztenciális kérdésekről beszélgetni az emberrel. Az autóban ültem, a város kellős közepén, a legnagyobb forgalomban, és olyan türelmetlenül kérdezte a rádióriporter, hogy mégis, mit mondana ez a mai embernek, amit Szent Pál mond? Mondom: ugyanazt, mint a régi embernek, mert van egy nagy kérdés: létezik-e Isten, létezik-e örök élet, hogy válhat az ember halhatatlanná az Isten előtt? Mert ha ezek a kérdések nem megoldódottak, akkor van egy nagy kérdőjel az ember életében, és ha erre nincs válasz, az ember azt érzi, hogy torzó az élete. Ezt az egzisztenciális kérdést veti fel Szent Pál apostol, és adja meg rá a választ.
Sokat beszélünk mostanában az Olympiáról: tudni kell, hogy Szent Pál Korinthoszban látja az iszmoszi stadiont, mert nemcsak Athénban volt olimpia, hanem Iszmoszban is, s látja ott a versenyzőket. Azt észreveszi, hogy úgy van, mint a mai világban: a bronz, meg az ezüstérem szép-szép, de azzal senki sem törődik egy idő után, csak az aranyat értékelik, és az kap borostyánkoszorút. Azt mondja Szent Pál apostol: a hitben nem így van, mert „a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” Mindenki fusson, és mindenki el fogja érni a célt, és megkapja a koszorút. Csak tegye meg azt, ami tőle telik, várja az Isten kegyelmét és arra válaszoljon tevékeny szeretettel.
Ezért mondta Szent Pál, hogy nem csak csapdosok, hanem felejtem, ami mögöttem van. Futok a kitűzött cél után – azaz Jézus Krisztus után –, annak a hivatásnak a jutalmáért, amit Isten mindenkinek megadott, aki keresi és szereti őt. Hát ez a mondanivalója Szent Pál apostolnak a mai napig számunkra. Az a művészet, amit itt a falon látnak, akár metszetek, akár szobor és rajzok formájában, erre emlékeztetnek bennünket. A régi korok és a ma embere is a maga művészetével ennek a nagy gondolkodónak, apostolnak vissza akarja adni a gondolatvilágát, mintegy plaszticitásában magunk elé állítja: nekünk, embereknek valóban végső célunk csak az lehet, hogy eljussunk az Istenhez.
Ebben segít a művészet, ebben segít a gondolkodás, és a szeretetnek a tettei, amit az Isten kegyelme megelőlegez. Erre a nagy tanításra ma is szükség van, ezt kell megfontolnunk a Szent Pál Évben, és ezen kell akkor is kicsit elgondolkodnunk, mikor annyi baj és minden van körülöttük, hogy olykor olyan reményvesztettek vagyunk.
Az apostoli tanítás úgy gondolom, hogy a mai társadalom depressziós lelkiállapotát fel tudja villanyozni. Ha már csak ezt a hasznot hozza is a lélekbe. Eléri célját! Ez a kiállítás is ebben segít. Köszönöm szépen.
