AZ IGE HALLGATÁSÁRÓL ÉS TOVÁBBADÁSÁRÓL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (60.)
Isten Igéje olyan, mint a lámpás: megvilágítja életünk útját, segít döntéseinkben egészen az üdvösségig. Ezért figyelmeztet a Mester figyelmes hallgatására. Mi gátolhat ebben?
Például a Szentírás naponkénti olvasásának hiánya. Ahogy a test elgyengül, elhal rendszeres táplálkozás nélkül, lelkünk is megsínyli a koplalást. Ennek elkerülésére érdemes napirendünkbe elmélkedési időt iktatni, vagy szentmisén való részvételt. Egyes templomokban még hétköznap is prédikáció teszi érthetőbbé a hallottakat. Ez nagy segítség, hisz a meg nem értés is akadályt gördít figyelmünk elé. Az igeolvasás, -hallgatás előtti imádság ezért fontos: a Szentírást ihlető Szentlélek kegyelmét adja, hogy felfoghassuk, kihallhassuk a személyes életünket érintő gondolatokat. Hiába azonban az igeismeret, megértés, ha nem követjük, tettekre váltva a tanultakat. Hitetlenségünk, az Ige jelentőségének fel nem ismerése, feledése okozza ezt – ezért is szükséges a jézusi figyelmeztetés.
Az evangélium azonban nemcsak a mi számunkra fényforrás. Felelősségünk továbbadása, titkának feltárása mások számára is, hisz a fény mindenkinek világít. Ha a megosztás küldetését elmulasztjuk, magunk előtt is lejjebb csavarjuk a lámpást, életünk meglévő fénye is elhomályosul, kiégetté, céltalanná válunk. Az Úr mindnyájunknak megmutatja, hogyan tölthetjük be apostoli szolgálatunkat életünk eseményei által – de jó, ha kérjük is ezt...
Napi evangélium: Lk 8,16-18
Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
