Szeptember 20. SZENT FÓKÁS: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Fókás az 5. században élt a mai Törökország területén, a Fekete-tenger partján. Ezért a tengerészek és halászok védőszentjeként tisztelik.
Legendája szerint azonban kertész volt és keresztény, akire a pogány hatóságok felfigyeltek, s érte küldték a pribékeket. Ezek tudtukon kívül épp Fókásnál szálltak meg útjuk során, aki szintén nem sejtette, hogy ellenségeit látja vendégül. Étellel, itallal kínálta őket, s ahogy látogatói feloldódtak, beavatták jövetelük céljába. Fókás nagy önuralommal hallgatta végig az ellene szőtt tervet, s megígérte, hogy másnap megmutatja nekik a keresett személyt. Míg vendégei aludtak, ő szökés helyett megásta saját sírját a kertben, s reggel a poroszlók előtt feltárta kilétét. Azok megdöbbenésükből felocsúdva végrehajtották rajta ítéletét: fejét vették.
Fókás Pál apostol buzdítását valósította meg életében: „Ne fáradjunk bele tenni a jót… Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel.” (Gal 6,9) Jótette ugyan nem talált viszonzásra, de mártír lett, azaz ’márványként csillogó’, aki visszatükrözte a fölé hajolót, Istent.
