Szeptember 21. SZENT MÁTÉ: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A hajdani Római Birodalom minden tartománya köteles volt vámot fizetni a római államkincstárnak. Ezt azonban nem római tisztviselők hajtották be, hanem helybéli bérlők, akik maguk is alkalmazottakkal dolgoztak. A közvetítéses ügyleteknél akkoriban is minden szint igyekezett bezsebelni a maga hasznát, amit fokozott, hogy az egy évre szóló bérlet miatt mielőbb megpróbálták visszaszerezni a bérleti díjat. Így hiába volt megszabott vámösszeg, annál jóval többet hajtottak be, s a hatóságok elnézték az önkényeskedést. A vámszedők tehát jól kerestek, de a nép megvetette, élősködőknek tartotta őket.
Nagy bátorság volt Jézus részéről, hogy a rossz nyelvektől mit sem tartva megállt Máté kafarnaumi vámszedő asztalánál, és követésre szólította őt fel. E megtisztelő bizalom azonban célt ért: a vámos azonnal elhagyta pultját, hogy vendégül lássa az őt befogadó Mester közösségét, s az apostoli küldetéshez méltón társait is hozzásegítse a megtéréshez.
Máté azonban nemcsak apostol, hanem evangélista is lett. A sorrendben első evangélium írója, mely eredetileg arámul szólt, de csak görög fordítása maradt ránk. Ebben megörökítette Jézusnak azt a példabeszédét, melyet életével igazolt: az igazgyöngyre talált kereskedő örömében eladta mindenét, hogy megvehesse azt a mindennél értékesebb kincset, ami a mennyek országa.
