BÁCSVÍZ ÉS OPERA – SZEKERES ISTVÁNNAL BESZÉLGETTÜNK
A július 14-én átadott szennyvízcsatorna-hálózat apropójából megkerestük Szekeres Istvánt, a Bácsvíz Rt. tavaly augusztusban leköszönt vezérigazgatóját. Kecskemét vízhálózatának aranykoráról, az ISPA projekt kulisszatitkairól, és a nem épp eseménymentes nyugdíjas évekről beszélgettünk. (MF)
Szekeres István a budapesti metróhálózat kapcsán a Közlekedési Építő Vállalatnál kezdte mérnöki pályáját. Nagykátán született, a gimnáziumot Jászberényben végezte, 1968 óta él és dolgozik Kecskeméten. A város hangulata mellett a szakmai kihívás vonzotta: kezdetben a tervezéstől a kivitelezésig tartó munkafolyamat is hozzá tartozott. Felmenői között találunk jászokat is: elmondása szerint a jászság akaratossága, kitartása és megszállottsága jellemzi. Hozzáteszem, emellett rendkívül nyitott is.
Ezek a tulajdonságok segítették át azokon az átmeneti időkön, mikor 1968-tól fel kellett számolni az 1912-ben fúrt kecskeméti kutakat: az 1940-es években, a Nagykőrösi utcán lefektetett első kecskeméti vízvezeték, és a ’48-ban átadott, vasút melletti víztorony ugyanis nem fedezte az akkoriban már 80 ezer lakosú város igényeit. Mint fogalmazott: bizsergetően jó érzés a kezdetektől nyomon követni a vízhálózat fokozatos kiépülését.
Az ISPA kapcsán egyfajta katalizátorként működött, hiszen elmondása szerint a csapatmunkának köszönhető a projekt megvalósulása. ’99-től kereste a lehetőséget, hogy az EU-s pályázatra egyáltalán esélye legyen a városnak: a Bácsvíz még a tervezési költségeket is magára vállalta az önkormányzatok helyett, mert hitt az ISPA projektbe való bejutásban. Azóta is fáradhatatlanul ténykedik a régióért, pl. egy 2002-es, chicagói konferencián 80M Ft-ot szerzett Kecskemét vízminőségét javító kísérletekre.
Hivatalos útjai révén, melyeket a Magyar Víziközmű Szövetség elnökeként tesz, otthon érzi magát Észak-Amerikában, Ausztriában, Marokkóban, Izlandon, Mexikóban, sőt, az Északi-tenger horgászai között is. Szakmája és hobbija elválaszthatatlan, ezért 64 évesen is tagja a Bácsvíz igazgatóságának. A nyugdíjas évek pedig csak annyiban változtatták meg életét, hogy több ideje jut olvasni, múzeumba járni, valamint Puccini és Verdi operákat látogatni. Egyszer pedig a nagy álom, Ázsia felfedezése is beteljesül talán. Kívánunk hozzá amolyan igazi, „jászos” szívósságot!
