Érseki mise a Nagytemplomban - bemutatkozott az új diakonus jelölt Tóth Norbert

Képgaléria

Vasárnap tette le az ünnepi fogadalmat a Nagytemplom és a Barátok temploma képviselő-testülete. Nemes alkalom ez, hiszen a jelölés és választás az egyházi előírások szerint zajlik és a hívek bizalmát tükrözi. A képviselőtestületi tagok a plébános vagy a templomigazgató munkáját segítik. A társszékesegyházban vasárnap új hívatás is jelentkezett az érsek úrnál: kérve, hogy emelje a diakonusok sorába. Hogy ki ő? Ismerjék meg olvasóink saját vallomása alapján! (A folytatásban!) Közreadjuk Dr. Bábel Balázs szentbeszédét is. Fogadják nyitott szívvel....)

"Uram te ismertél, mégis kiválasztottál! Fogadj el hát úgy amilyen vagyok, s tégy olyanná, amilyennek Te óhajtasz engem!" (Seiler bíboros)

Toldi Norbertekhívnak, 1987. március 29.-én születtem. Tornyospálcáról (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) származom. Édesapám jelenleg vízügynél dolgozik, édesanyám pedig templomunkban sekrestyés. Egy öcsém van, aki a MÁV-nál, mint kocsivizsgáló tevékenykedik.

Általános iskolába a szülőfalumba jártam, középiskolai tanulmányaimat a kisvárdai „Bessenyei György Gimnáziumban” végeztem, majd ezt követően megkezdtem a papságra való felkészülésemet a szegedi papnevelő intézetben.

A papság gondolata már gyermekkorom óta foglalkoztatott. Nemcsak a vasárnapi szentmisén való részvétel, hanem a rendszeres oltárszolgálat is a legtermészetesebb dolog volt számomra. Nem emlékszem olyan szentmisére, amelyen én padban ültem volna, így amikor bekerültem a szemináriumba, nagyon furcsa volt - és ezt mind a mai napig nem tudtam megszokni-, hogy padban kell ülnöm. Nem csak a szentmiséken, hanem keresztelőkön, esküvőkön, temetéseken is rendszeresen ministráltam. Később pedig már aktívan részt vettem az egyházközség életében, főképpen különböző lelki programok megszervezése, és annak lebonyolítása által.

A szemináriumi évek alatt- a különböző nehézségek, megpróbáltatások ellenére- a hivatásom fokozatosan erősödött, és az első perctől, mind a mai napig boldogan készülök a papi szolgálatra. Hálás vagyok gazdámnak, az örökkévaló Istennek hogy idáig elsegített., és megtartott, és azért is hogy embereket adott mellém, akik a készület sokszor rögös útján támogattak, gondolok itt a családomra, plébánosaimra, elöljáróimra, barátaimra.

Diakónusszentelési jelmondatul az olasz kapucinus szerzetes, Pietrelcinai Szent Pió fohászát választottam „Ó Uram, múltamat irgalmasságodra, jelenemet szeretetedre, jövőmet gondviselésedre bízom!”, kérve azt Istentől, hogy bocsássa meg emberi gyarlóságaimat, mindazt, amit a mögöttem álló majd negyedszázad alatt nem az Ő akarata ellen tettem, örök szeretetével, és gondviselésével kormányozza életemet szándéka szerint mind a jelenben, mind a jövőben!

Kövessen minket a Facebookon is!