Napi evangélium-„Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)”
Elmélkedés:
Jézus búcsúbeszédében az apostolok előzőleg azt nem értették, hová fog menni mesterük. Miután megtudták, hogy Jézus az Atyához tér vissza, egy újabb rejtéllyel találják magukat szemben, amikor Jézus arról beszél, hogy „egy kis idő” múltán nem fogják látni őt, majd ismét eltelik „egy kis idő”, és viszontláthatják őt. A beszédtől számítva, amely nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán hangzott el, valóban csak egy kevés idő telik el Jézus nagypénteki haláláig, amikortól nem látják őt. Aztán újra egy kevés idő, s Jézus harmadnapra feltámad a halálból, s viszontlátják őt. Számunkra is lehetnek olyan órák vagy napok, amikor nem látjuk Jézust, s amikor lelkünk nem annyira érzékeny sugallatainak befogadására. Valószínűleg ilyenkor nem is ő távozik el tőlünk vagy hallgat, hanem mi figyelünk helyette másra. Milyen jó lenne, ha ez mindig csak „egy kis idő” volna! Ha érezzük hiányát, teremtsünk csendet magunkban, s csak az ő szólítására figyeljünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
