Mesterek a szegények szolgálatában 1. Ács Imre
Ács Imre híve a klasszikus pedagógiai értékeknek. Vallja, hogy a diákokat érdemes motiválni, lelkesíteni, mert a középiskolában szerzett élmények egész életükre, szakmai teljesítményükre kihatnak. Saját tapasztalatából meríti ezt a meggyőződést, hiszen – mint meséli – veszprémi szakácstanuló éveiben „fertőződött meg” ő is például a régi szakácskönyvek gyűjtőszenvedélyével.
– Egy alkalommal a szakmai órára az 1800-as évekből való régi szakácskönyveket hozott be szemléltetni a tanár, és engem azonnal megfogott ezeknek a hangulata. Akkor határoztam el, hogy magam is gyűjteni fogom az ilyen értékeket, és most több mint 500 féle különleges szakácskönyvem van. Eddig 15 városban volt kiállítva a gyűjteményem, és néhány ritka darabot a Magyar Vendéglátóipari Múzeum is nyilvántart közülük. Saját példámon tanultam meg, hogy egy tanár akár néhány perces élménnyel egész életre ható benyomást tehet a gyerekekre. Így magam is követem a példát: időnként egy-egy régi könyvvel, recepttel feldobom az óra hangulatát, és mindig örömmel nyugtázom, hogy micsoda lelkesedéssel fogadják ezt a diákok. Tanulságos összehasonlítani például, hogy hogyan változott ugyanannak az ételnek az elkészítési módja, mondjuk 120 év alatt.
A hagyományok tisztelete és megőrzése vezérli Ács Imrét akkor is, amikor Erdélybe viszi a diákokat a régi ételek felkutatására. 23 éve szervezi ezeket az értékmentő utakat, melyek során számos receptet sikerült már megmenteni az utókornak. Amikor néhány évvel ezelőtt a székelyudvarhelyi önkormányzat elismerte ezt az értékmentő munkát, a méltatók Kodály Zoltán és Bartók Béla népdalmentő missziójával vontak párhuzamot.
Mindezek elismeréseként a Kecskeméti Gasztronómiai Szövetség a Magyar Népi Hagyományok Őrzője kitüntető címet adományozta Ács Imrének, amit nemrégiben vett át Baján, a Gasztrocsata című rendezvényen.
