Ma van az óceánok világnapja
Június 8. az Óceánok Világnapja, amelynek megtartását 1992 júniusában az ENSZ Rio de Janeiro-i környezetvédelmi csúcsértekezletén határozták el.
Ez a nap alkalmat teremt arra, hogy a Földünk nagyobb részét kitevő közegről az arra illetékesek áttekintsék tennivalóikat. Meg kell ugyanis akadályozni, hogy valami visszafordíthatatlan történjen az élet őselemében, a vízben, s egyúttal meg kell menteni az óceánok élővilágát az emberi tevékenység környezetpusztító hatásaitól.
Az óceánok és tengerek a földfelszín 71 százalékát teszik ki, az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán együttes területe 320 millió négyzetkilométer. A világóceánokban lenyűgöző erő koncentrálódik: egyes kutatások szerint a tengerekben rejlő energia a Föld energia-szükségletének akár 25 százalékát is fedezheti. Felhasználható energiatermelésre a tengerek hullámzása, az árapály-jelenség, az óceánok hőtartalma, de alkalmasak erre a különféle tengeri áramlatok is. Általában egy-egy hajókatasztrófa hívja fel a világ figyelmét arra, hogy óceánjaink is veszélyben vannak. Egy tanulmány szerint az óceánok olajjal való szennyezettségéért nem az olajszállító hajók gyakori katasztrófái, hanem a fogyasztók szennyező tevékenysége a felelős. A tankerek zátonyra futásából, összeütközéséből "mindössze" 1,5 millió gallon olaj kerül évente a vízbe, a tenger alatti olajmezők természetes szivárgásából viszont évi csaknem 50 millió gallon. Az olajon kívül más toxikus kémiai anyagok is jutnak nap mint nap az óceánokat, például a bálnák szervezetében nagy mennyiségben találtak a televíziók és a számítógépek gyártásánál használatos mérgező vegyületeket.
A szennyezés egyik következménye az óceánok és tengerek oxigénben szegény, illetve oxigénmentes "halálzónáinak" gyors sokasodása, ami emberek százmillióinak megélhetését veszélyezteti. 1990 óta megduplázódott és elérte a százötvenet azoknak a mélytengeri övezeteknek a száma, amelyekből a környezetet szennyező anyagok hatására eltűnt az oxigén, és amelyek emiatt valóságos hal- és növénytemetővé váltak. Kimutatták, hogy ebben a műtrágyázással összefüggő nitrogénszennyezés a fő bűnös, évente mintegy 160 millió tonnányi ilyen anyag kerül a világtengerekbe. Egyre nagyobb a tengerek zajszennyezettsége is. A fúrótornyok, tengeralattjárók, hanglokátorok és hajók keltette zaj akár több száz kilométeres távolságból is megzavarja a cetfélék kommunikációját és tájékozódását, s ez partra vetődésüket, pusztulásukat okozza. A tengerek élővilágának veszteségei ma ugyanolyan - vagy még nagyobb - arányúak, mint az esőerdők pusztulása. Tavaly novemberben négy ázsiai ország megállapodott, hogy az ENSZ támogatásával irodákat működtet a Csendes-óceánt fenyegető környezeti ártalmak elleni harc jegyében. Az óceánoknak fontos légkörtisztító szerepük is van, hiszen a keletkezett széndioxid egy részét elnyelik (másik részét a növényi fotoszintézis). Ugyanakkor a széndioxid megkötése megnehezíti számos tengeri élőlény mészvázának kialakítását és fenntartását, mert a vízben feloldódó széndioxid savat képez.
Mivel az óceánok jelentős mennyiségű légköri széndioxidot tárolnak, ezáltal visszafogják az üvegházhatás fokozódását. A légkörbe került nagymennyiségű gáz okozta üvegházhatás következtében 1860 óta földünk légkörének hőmérséklete átlagosan 0,6 Celsius fokkal növekedett, ennek hatására a világóceán szintje 10 és 20 cm közötti értékekkel emelkedett. A felmelegedés ütemének ily mértékű folytatódása a tengerek és óceánok vízszintjének akár egy méterrel történő emelkedését is előidézhetik a század végére. Ha így lesz, ennek óriási földrajzi, gazdasági, illetve társadalmi kihatásai lesznek.
Forrás: greenfo/mti
