Napi Evangélium: „Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Elmélkedés:
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Lk 9,23) – olvastuk a mai evangéliumban. Jézus felszólítása nem csupán Péternek és a többi tanítványnak szól, hanem a mai keresztényeknek is, nekem is. Ismerős ez a mondat, hiszen gyakran találkozunk vele. E mindannyiunkat érintő felszólítás időhatározó szaván talán könnyen átsiklik tekintetünk és értelmünk. Az Úr ugyanis azt kéri, hogy ezt mindennap tegyük meg. Krisztus követése, a kereszt felvétele mindennapos feladatot jelent számunkra. Nem arról van szó, hogy időnként, gyakran vagy néha Krisztussal járjuk életünk keresztútját, hanem nap mint nap hozzá csatlakozunk. Ez az elköteleződés. Butaság volna azt mondani, hogy most kihagyok egy napot vagy hetet, pihenek egyet, élvezem az életet, aztán újra felveszem a keresztemet, mert ez bizony veszélyes játék volna, amire rámehet az üdvösségünk.
Földi életünk egyetlen napján sem mondhatjuk, hogy már eljutottunk a kereszthordozás teljességére, nincs hová tovább vinnünk a keresztet, már célhoz értünk. Vegyük fel keresztünket ma, holnap és mindennap, egészen addig, amíg halálunkban Krisztussal találkozunk. Vegyük fel keresztünket, hogy megértsük a szenvedőket! Vegyük fel keresztünket és hordozzuk türelemmel, hogy szenvedéseinket Isten szeretetté alakítsa át!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
