Dziwisz bíboros a pápa el nem égetett leveleiről
A bíboros arra hivatkozott: döntése teljes mértékben érthető és ésszerű, hiszen ezek a levelek az emberiség javát szolgálják.
„Ezeket az írásokat benyújtottuk a boldoggá avatási eljáráshoz, a bizottság megvizsgálta őket” – mondta Dziwisz bíboros a CNA hírügynökségnek a múlt hónapban adott interjúban, s hozzátette: nem látja értelmét a kérdés körüli vitáknak.
A bíboros, aki jelenleg Krakkó érseke, negyven éven át volt II. János Pál titkára és közeli barátja – már Lengyelországban is, mielőtt Wojtylát egyházfővé választották volna, majd később is, II. János Pál egész pápasága alatt.
Mikor arról kérdezték, miért jelenteti meg a személyes feljegyzéseket – melyeket illetően II. János Pál kifejezetten azt kérte végrendeletében, hogy égessék el őket –, Stanislaw Dziwisz azzal indokolta döntését: „Ostobának kellene lenni ahhoz, hogy valaki ezt egyszerűen elégesse. (...) Ezek nem csupán egyszerű régi holmik (...) az ember nem éget el ilyen dokumentumokat.” Más interjúkban úgy fogalmazott: „Nem volt elég bátorsága hozzá, hogy mindent elégessen”, hisz ezek az írások az emberiség javát szolgálják.
II. János Pál személyes feljegyzéseit, írásait Dziwisz bíboros kötetbe rendezte. Az „Isten kezében vagyok” című kötet idén februárban látott napvilágot Lengyelországban, és 1962 júliusa és 2003 márciusa között íródott elmélkedéseket tartalmaz.
Dziwisz bíboros kifejtette: a pápa végakaratában az áll, hogy a feljegyzéseket égessék el, „de különbséget kell tenni a fontos dokumentumok és az apró, kevésbé lényeges írások között. (...) A levelezés nagyon is fontos, rendkívül mély, és másoknak segítséget nyújthat abban, hogy hogyan kell imádkozni, hogyan kell szeretni. (...) II. János Pál nagyon mély érzésű ember volt, és nem könnyen nyílt meg – folytatta a bíboros –, de ezeken az elmélkedéseken, ezeken az írásokon keresztül egy kicsit jobban megérthetjük a lelkét, a hitét.”
II. János Pállal való kapcsolatáról azt mondta: „Ismert engem. Tudta jól, hogy kire hagyja ezeket az írásokat, kinek a felelősségére bízza.” Azt is tudta, „hogyan szolgáltam őt egész életemben: engedelmesen, ugyanakkor körültekintően, felelősséggel.”
Dziwisz bíboros újra megerősítette, hogy II. János Pál akaratának megfelelően cselekszik, hiszen ezért lett éppen ő az írások letéteményese. „Az ő akaratának megfelelően jártam el (...) Képzelheti, milyen érzés ilyesmiket elégetni.”
Nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy az írások egy részét II. János Pál végrendelete ellenére megtartja. Ugyanakkor – ismételte meg a bíboros – II. János Pál nagyon megbízott benne. „Nem ellenőrizgetett. Tudta, hogy azt teszem, amit tennem kell. Ebben a munkakörben rendkívüli felelősségérzetre, bizalomra, és együttműködésre van szükség. Ha ez nincs meg, akkor egy titkár munkája hasznavehetetlen.”
„Egy olyan pápáról van szó, aki 27 évig szolgált, aki hihetetlen spirituális kincsek birtokosa. Ezek a levelek és egyéb írások a lelki életének a dokumentumai... Példaként szolgálhatnak másoknak is.”
A könyv várhatóan angolul és más nyelveken is megjelenik majd, és minden, a könyvből származó bevételt a krakkói II. János Pál emlékmúzeum építésére fordítanak.
