Napi Evangélium: „A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Elmélkedés:
A kenyérszaporításkor Jézus földi kenyeret adott az embereknek, amely a test tápláléka. Ezt követően pedig a mennyei kenyérről beszél, amely lelki táplálék az emberek számára. A hallgatóság elcsodálkozott, amikor Jézus kijelentette, hogy ő az örök élet kenyere és teste valóban táplálék, hiszen ekkor még nem tudhattak az Eucharisztia csodájáról. Az Úrnak a mai evangéliumban mondott szavai nagycsütörtökön valósultak meg első alkalommal. Azóta az általa mondottakat és tetteket megismételve minden szentmisével valóságosan megjelenik Krisztus az átváltoztatott kenyérben és a borban.
Az Oltáriszentséggel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt hinnünk kell, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, másrészt táplálkoznunk kell ezzel a kenyérrel, amely az örök élet tápláléka számunkra. Ebből a kenyérből él és táplálkozik az Egyház s minden hívő, aki az Egyházhoz tartozik.
A szentmisében az átváltoztatást követően hitünk szent titkának nevezzük az Oltáriszentséget. Titokzatos már maga a történés, amikor a miséző szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő vérévé változik át, de titokzatos a mi Urunk jelenléte is az átváltozott kenyérben és borban. Mindezt csak hittel tudjuk elfogadni, az emberi ész és értelem ugyanis korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban az Egyház hite fogalmazódik meg, amely magába foglalja az én személyes meggyőződésemet is arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
