MESTERSÉGEM CÍMERE – Sík Mihály és Szabó István kunbaracsi mesterszakácsok
Képgaléria
Mikor és miképpen kötelezték el magukat a gasztronómia mellett?
S.M.: Eredeti szakmám asztalos. Amikor 1966-ban eljött a sorkatonai szolgálat ideje, feletteseim nem tudtak szakmámnak megfelelő munkát biztosítani nekem. Felajánlották, hogy végezzek el egy 3 hónapos szakácstanfolyamot, melynek keretében elsajátíthatom, hogyan kell elkészíteni a Honvédségnél “rendszeresített” alapételeket. Mivel édesanyám mellett már gyermekkorom óta főztem, beleegyeztem. Ezt követően 24 hónapon keresztül én voltam felelős a sorkatonák és a hivatásos állomány ebédjéért.
SZ.I.: Mihály barátommal ellentétben én soha nem tanultam a szakácsmesterséget. Gansztronómiai érzékemet nagyapámtól örököltem. A helyi szakszövetkezetben dolgozva egyszer aratás közben találtam egy sérült őzet. A bográcsban végezte szegény. Ugyanígy fogtam olyan vaddisznót is, melyet még előző este vadászok lőttek meg, de nem pusztult el. Sorkatonaként “örsellátós” voltam, és jeles napok alkalmából is főztem nagy tételben a honvédségi állománynak – akárcsak a későbbi munkahelyemen.
Miként folytatódott további gasztronómiai pályafutásuk?
S.M.: Leszerelésemkor feletteseim főszakácsként marasztalni próbáltak. Hívtak még több helyre is, én azonban édesapám bölcs tanácsára hallgatva 1970-ben a kecskeméti Honvédkórházat választottam. Időközben megszereztem a “polgári” szakács, illetve cukrász és hidegkonyhai képesítéseket is. Főszakácsként a kórházból mentem nyugdíjba 2005-ben.
SZ.I.: 1985-ben egy családi esküvőn másodmagammal 380 főre főztem birkapörköltet. Ez volt számomra az igazi kezdet. Utána jöttek a falunapok, vadász-, polgárőr- és más közösségi rendezvények. Az eltelt évek alatt több ezer adag ételt készítettünk rászorulók és hajléktalanok számára – többek között a kecskeméti Wojtyla Házban. 2003 óta saját gulyáságyúm van. Mihállyal és Herceg Lászlóval hármasban szoktunk főzni – volt már, hogy 1100 főre.
Hogyan jött “képbe” az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend?
S.M.: Az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend 2005-ben alakult Benke László négyszeres olimpiai bajnok mesterszakács vezetésével a “Hazám, szakmám, becsületem” hármas jelszó alapján. Istvánnal közösen gyakran vettünk részt olyan főzőversenyeken, magán- és közösségi rendezvényeken, ahová – elsősorban zsűritagként – a Fehérasztal Lovagrend tagjai is eljöttek. Itt ízlelték és értékelték főztjeinket, melynek eredményeképpen Benke László Nagymester és Domján István, a Nagytanács tagja javaslatára idén június 14-én megkaphattuk a Nagy Ezüstkeresztet.
SZ.I.: A bronz- és ezüst- után most az aranykereszt megszerzése következhet. Az elismerések sorát a lovaggá avatás teheti teljessé. Ez tehát a cél.
