Napi Evangélium: „Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. ”
Elmélkedés:
Jézus küldetésének titkára világít rá az Atyához intézett imádsága, amit ma olvasunk az evangéliumban. Most nem beszédet mond tanítványainak, hanem egy egészen személyes imából ismerjük meg az Úr küldetését: megismertesse az emberekkel Istent. Az imában ugyanakkor kitárulkozik előttünk Jézus teljes önátadása a mennyei Atyának, hiszen nem a maga akaratát szeretné érvényesíteni, hanem a Atyáét. Jézus utat nyit számunkra Isten felé. Személyében megismerhetjük az ő szeretetét az Atya iránt, valamint az emberek iránt, ha például önfeláldozására gondolunk. Emellett Jézus személyében megismerhetjük az Atya szeretetét is az emberek iránt, valamint a Fiú iránt, akinek elfogadja áldozatát és feltámasztja a halálból.
Isten szeretetének a titkát tehát Krisztus által ismerhetjük meg. Akik azonban bölcsnek és okosnak gondolják magukat, s inkább arra törekszenek, hogy mindenre magyarázatot találjon értelmük, azok messze járnak ettől a titoktól. Az isteni szeretet megtapasztalása, elfogadása és viszonzása sokkal inkább kíván tőlünk egyszerűséget, mintsem komoly értelmi megfontolást. Hitünk természetesen értelmi megalapozást is kíván, de ennél fontosabb az Istenre való ráhagyatkozás, a kegyelem elfogadása, szívünk megnyílása az Úr felé. Aki Krisztust ismeri, az a mennyei Atyát ismeri. Vagy talán még helyesebb azt mondanunk, hogy aki Krisztust szereti, a mennyei Atyát szereti.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram! Kérdést tettél föl, pedig én válaszokat nem tudok. Hitem megvallása miatt sziklának neveztél, pedig gyenge és kicsinyhitű vagyok. Azt kérted, tartsam össze az egyházat, pedig sokszor én rendítem meg alapjait. Nekem adtad a kulcsokat, pedig megnyitni csak te tudod a szíveket. Krisztus! Tedd hitelessé válaszaimat, formáld hitemet, erősítsd alapjaimat, nyisd meg szívemet.
